A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszer krónikus betegsége, mely a mielinnek nevezett idegek körüli védőburkolatot károsítja, ezáltal izomgyengeséget, látásproblémákat, zsibbadást, érzéskiesést és memó­riazavarokat okozhat.

A sclerosis multiplexes (SM) betegek rokkantsága származhat relapszushoz társuló állapotromlásból (RAW) vagy relapszustól független progresszióból (PIRA). A jelen tanulmány szerzői megvizsgálták, hogy a relapszusok milyen mértékben járulnak hozzá a rokkantsághoz a betegség lefolyása során, hogyan kezdődik a korai progresszió, és mennyire késlelteti az SM gyógyszeres kezelése a rokkantság kialakulását.

Szérumbiomarker a terápia hatékonyságának megítélésére?

Biomarkerek az SM progressziójának követésében

A biológiai és a valódi életkor szerepe

A NOVA vizsgálati eredményeiből azok a következtetések vonhatók le, hogy a korábban négyhetente natalizumabbal eredményesen kezelt betegek többsége a hatékonyság és biztonságosság megváltozása nélkül átállítható lenne hathetente történő adagolásra.

A standardizált MR-protokoll használata javítja a diagnosztikus pontosságot, az új léziók azonosítását és a kezelés hatékony monitorozását.

A jelenleg is zajló, globális, multicentrikus, 5 éves, IV. fázisú Plegridy Megfigyeléses Program (PMP) relapszáló sclerosis multiplexes betegek valós környezetben végzett peginterferon béta-1a kezelésének biztonságossági és hatékonysági adatait gyűjti össze.