A neuromuscularis betegségek csoportja számos herediter és szerzett kór­képet foglal magában. A diagnosztika során az elektrofiziológiai vizsgálatok segítségével különíthetők el a miogén és neurogén eredetű károsodások. A fizikális vizsgálat elengedhetetlen a tünetek eloszlásának leírásához, azaz a fenotípus azonosításához. Minden esetben szükséges a szerzett kórké­pek kizárása. A neuromuscularis betegségek többségénél új generációs genetikai vizsgálatok segítenek a heterogén genetikai háttér feltárásá­ban, azonban ezek nem minden betegség esetén alkalmasak az eltérések kimutatására.

A mozgászavarok közé azok a neurológiai betegségek tartoznak, ame­lyek túlzott mennyiségű mozgást vagy épp ellenkezőleg, az akaratlagos és automatikus mozgások csökkent mennyiségét eredményezik úgy, hogy ezek az eltérések nem hozhatók összefüggésbe izomerő-csökkenéssel vagy spasztikus tónusfokozódással. A másodlagos és néhány idiopátiás mozgás­zavarról sokkal több információval, tudásanyaggal rendelkeznek az orvo­sok, mint a ritkább örökletes mozgászavarokról, és ez az egyenlőtlenség a terápia terén még hangsúlyosabb. Ezt a különbséget próbálja meg a jelen összefoglaló közlemény csökkenteni azáltal, hogy bemutatja a leggyako­ribb herediter mozgászavarokat.

Az MIT kutatói több olyan mechanizmust is feltártak, amely segíthet az Alzheimer-kór elleni küzdelemben. 

Az akut és sok esetben intenzív fájdalom csillapítása a fájdalomcsillapítási algoritmusok ismeretében a kórkép jellegéhez, a fájdalom nagyságához, a beteg egyéni kockázataihoz igazodó kell, hogy legyen. Számos esetben analgetikum is elégséges, más esetekben a gyulladáscsökkentés is fontos szempont a kórfolyamat jellege alapján. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszercsoport a nem szteroid gyulladáscsökkentőké (NSAID). Ismert mellékhatások miatt a cél az NSAID dózis és alkalmazás időtartamának a lehető legrövidebbre való csökkentése. A fájdalom nagysága és intenzitása, a kórkép jellege alapján, az egyéni rizikótényezők mérlegelésével adhatók opioidok vagy ezekkel kombinált készítmények. 

Továbbra is rejtély, hogy a SARS-CoV-2 vírus által okozott COVID-19-ben sok beteg miért veszti el a szaglását, holott az olfaktorikus érző neuronok nem fertőződnek meg.

A primer mitochondrialis betegségek talán a leggyakoribb metabolikus kórképek. A klinikailag igazolt primer mitochondrialis betegségek mini­mális prevalenciája földrajzi régiótól függően 1:4300 és 1:8000 közötti értékre tehető. A betegség gyakorisága vélhetően jóval több, és a fejlődő diagnosztika miatt várhatóan a felismert esetek száma nőni fog. A primer mitochondrialis betegeknél multiszisztémás és sokszor nehezen értelmez­hető tüneteik miatt sok esetben hosszú diagnosztikus út végén születik meg a kórisme. A betegség felismeréséhez elengedhetetlen a holisztikus szemlélet.

Az éjszakai izzadást rákérdezés nélkül ritkán említik a betegek. A fokozott éjszakai verejtékezést okozó állapotok közül a leggyakoribbak: menopausa, hangulatzavarok, gastro-oesophagealis reflux betegség, pajzsmirigy-túl­működés és elhízás, de súlyos, életet veszélyeztető betegség is állhat a hát­térben. Ha az anamnézis és a fizikális vizsgálat nem tár fel specifikus okot, az orvos szisztematikus és költséges kivizsgálásra kényszerül.

A nyelőcső motilitászavarai mellkasi fájdalommal, gyomorégéssel vagy nyelészavarral járhatnak. A diagnózis nyelőcső-manometriával állítható fel. Az achalasia kórismézése objektív kritériumokon alapul, kezelésére hatásos módszerek állnak rendelkezésre. 

A diabeteses láb szindróma a cukorbetegek lábán kialakuló, összetett patomechanizmusú tünetegyüttes, amely számos szövődménnyel jár. A nem megfelelően ellátott beteg életminősége romlik, csökken vagy elvész a munkaképessége, a családi kötelékeis és szociális kapcsolatai sérülhetnek. 

Kétrészes közleményünk célja a biszfoszfonátok farmakológiájának ismer­tetésén keresztül a biszfoszfonátterápia indikációjának, az alkalmazott gyógyszereknek és terápiás protokolloknak a leírása, valamint az ilyen gyógyszert szedő betegek konzerváló fogászati, fogpótlástani és szájse­bészeti ellátási lehetőségeinek összefoglalása. Ismertetjük a kúra mellék­hatásait és a terápiás szövődmények ellátási módszereit is. Az első rész a fogászati vonatkozásokat taglalja.