Az akut/szubakut köhögés leggyakoribb oka a vírusfertőzés, amely álta­lában spontán elmúlik az egyébként egészséges embereknél. A krónikus köhögés (>8 hét) hátterében többnyire három alapvető ok áll: váladék­csorgás a garatban, asztma és asztmával társult szindrómák, valamint gastrooesophagealis refluxbetegség. Ha a tartós köhögési tünet oka meg­felelő diagnosztika után nem rendelhető egy adott betegséghez, akkor azt önálló betegségnek, krónikus idiopátiás köhögésnek nevezzük. Ha a célzott terápia javítja az alapbetegséget, de a köhögési tünet terápiás válasza az irányelvek szerinti kezelés ellenére is elmarad, akkor krónikus refrakter köhögésről beszélünk.

Az akut és sok esetben intenzív fájdalom csillapítása a fájdalomcsillapítási algoritmusok ismeretében a kórkép jellegéhez, a fájdalom nagyságához, a beteg egyéni kockázataihoz igazodó kell, hogy legyen. Számos esetben analgetikum is elégséges, más esetekben a gyulladáscsökkentés is fontos szempont a kórfolyamat jellege alapján. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszercsoport a nem szteroid gyulladáscsökkentőké (NSAID). Ismert mellékhatások miatt a cél az NSAID dózis és alkalmazás időtartamának a lehető legrövidebbre való csökkentése. A fájdalom nagysága és intenzitása, a kórkép jellege alapján, az egyéni rizikótényezők mérlegelésével adhatók opioidok vagy ezekkel kombinált készítmények. 

A regionális mozgásszervi fájdalmak leggyakrabban adott mozgásokat végrehajtó anatómiai struktúrák degeneratív és gyulladásos elváltozásaiból származnak. Eredményes gyógyszeres kezelésükhöz a fájdalom patomechanizmusának (nociceptív, neuropathiás, centrális) megfelelő hatóanyag kiválasztása szükséges. E választás során a helyi hatású hatóanyagok és készítmények (elsősorban gélek és tapaszok) kínálnak kedvező, hatásos és biztonságos lehetőséget.

Az autisták szemkontaktus kerülésének, kóros szociális kogníciójának hátterében a szubkortikális rendszerek túlműködése állhat.

Bevezetés
A köszvény gyakorisága az elmúlt évtizedekben megháromszorozódott, és napjainkban férfiak és nők esetén egyaránt az ízületi gyulladások leggyakoribb formáját képezi, ezért különösen fontos a kórkép pontos differenciáldiagnózisa. Jelenleg diagnosztizálásának egyetlen biztos módja az ízületi folyadék (ÍF) vagy a szöveti aspirátum húgysavkristály-(nátrium-urát-) lerakódásainak azonosítása, azonban problémát jelent, hogy gyakran nehéz a mintavétel a kisízületekből, továbbá gyenge a minták elemzésére használt polarizáló mikroszkópos vizsgálat megbízhatósága. Bongartz és munkatársai vizsgálatának célja az volt, hogy megállapítsák, milyen pontossággal diagnosztizálja a kétcsöves (kettős energiájú, dual-energy) CT (DECT) a köszvényt, és feltárják, hogy a jelenleg használatos módszerhez képest (az ÍF polarizáló mikroszkópos vizsgálata) előnyt biztosít-e a DECT alkalmazása a klinikai döntéshozatalban.

Idős betegeink panaszai között nem ritka az étkezés közben előforduló krákogás, köhécselés, köhögés, amit megfigyelhetünk a család és a baráti kör idősebb tagjai társaságában is. Rossz szokásról lenne szó? A gyakori bronchitisz lenne az ok? Az időskor leggyakoribb hálálozási okát, a tüdő­gyulladást vajon minden esetben a hosszan tartó fekvésre, az immunrend­szer gyengeségére kell visszavezetni? Az orvostudomány újabb eredményei közé tartozik az időskor funkciózavarainak részletes feltárása – így a nyelési zavaroké is. A preszbifágia közelebbi ismerete differenciálja a válaszadást az imént feltett kérdésekre.

A neuromyelitis optica relapszusokban jelentkező, gerincvelő-gyulladás­sal (mielitisz) és látóideg-gyulladással (opticus-neuritisz) járó, autoimmun mechanizmussal létrejövő, kezelés nélkül súlyos, maradandó egészségká­rosodással járó vagy akár fatális kimenetelű kórkép. Megfelelő fenntartó kezelés mellett a betegség prognózisa jelentősen javítható.

Brazília Pernambuco államában 2015 októberében a veleszületett mikrocefália eseteinek szokatlan halmozódását észlelték. A hatóságok köz­egészségügyi vészhelyzetet hirdettek ki az országban. A kongenitális rend­ellenességgel született gyermekek számának megszaporodása térben és időben összefüggést mutatott az év elején kezdődött Zika-vírus-járvánnyal.

Skót szerzők vizsgálata a klasszikus (törzsdúcok) és szokatlan lokalizációjú (lebenyvérzés) jellemzőit, tanulmányozva arra a következtetésre jutottak, hogy a lobáris vérzés (amelyet gyakran összefüggésbe hoznak az amyloid angiopathiával) valóban hajlamos a visszatérésre.

Szkizofréniában képalkotó és egyéb vizsgálatok segítségével megállapítható az intrauterin agykárosodás, melyet genetikai és környezeti ártalmak tovább súlyosbíthatnak.