A fertőzések elleni küzdelemben a vé­dőoltásoknak egyre jelentősebb szerepük van. A feketehimlő eradikációja sikertörténet, és ennek jelentőségét nap­jainkra már senki sem vitatja. Az Egész­ségügyi Világszervezet a járványos gyer­mekbénulás eradikációján túl a B vírus okozta hepatitisz eradikációját is célul tűzte ki. A fertőző betegségek azonban nem tűnnek el. Az elmúlt években az Ebo­la-vírus és a Zika-vírus okozta járványok kapták a legtöbb figyelmet, és máris meg­fogalmazódott az igény a védőoltásokkal történő megelőzésre.

A csalánkiütés (urticaria) az egyik leggyakoribb bőrbetegség, mely kialakulása során viszkető csalángöbök (urtica) jelennek meg, esetenként angiooedemával társulva. A betegségre jellemző, hogy az adott lokalizációban megjelenő urticák általában 24 órán belül elmúlnak. A tünetek fennállási idejének függvényében beszélhetünk akut (6 hét) urticariáról. A nemzetközi irányelvek szerint a krónikus urticariát 2 nagy csoportra oszthatjuk, a gyakrabban előforduló krónikus spontán urticaria (CSU) és a ritkább krónikus indukált urticaria (CindU) csoportjaira. Az utóbbi esetében valamilyen fizikai stimulus (pl. nyomás, hideg, meleg, napfény stb.) indukálja a csalángöbök kialakulását, míg a CSU formában nem tudunk egyértelmű kiváltó ágenst azonosítani a klinikai tünetek megjelenése mögött. A betegség hátterében álló okok identifikálásának hiánya, a beteg számára megjósolhatatlan prognózis, a kifejezett betegségteher az orvost és a beteget egyaránt jelentősen frusztrálják.

A szakmai kiégésnek nevezett érzelmi kimerülés az egészségügyben jóval veszélyesebb, mint más területeken, hisz a csökkenő munkateljesítmény következtében rosszabbak a betegek gyógyulásának kilátásai is.  

A hazai fekvőbeteg-ellátási rendszer a rendelkezésre álló forrásokból, a szakmai eljárás­rendeknek megfelelően, az adott szolgáltatási csomaggal, mindenki számára elérhe­tően nem működtethető. Amennyiben jelentős forrásbővülés továbbra sem várható, úgy szembe kell néznünk az ellátórendszer további átalakításával, a szolgáltatási cso­mag szűkítésével és az eljárásrendek pénzügyi lehetőségekhez igazításával, valamint nem kerülhető meg a magánfinanszírozás jelenlegi rendszerének átalakítása sem.

Az Egyesült Államokban évente több mint 600 000 esetben végeznek hysterectomiát. Bár a legfrissebb adatok a minimálisan invazív hysterectomia arányának növekedéséről tanúskodnak, a méheltávolítások többsége hasi úton történik.1−3 Annak ellenére is ez a helyzet, hogy a hüvelyi és laparoszkópos hysterectomia bizonyítottan kisebb fertőzéses morbiditással, rövidebb kórházi tartózkodással és gyorsabb felépüléssel jár, mint a hasi hysterectomia.4−13 A hüvelyi méheltávolítás a költséghatékonyság szempontjából is a méheltávolítás legjobb módja.14 Mindezek alapján a hüvelyi és laparoszkópos hysterectomia javasolható a hasi méheltávolítással szemben, amennyiben a feltételek adottak.

Az aluszékonyság állandó balesetveszély forrása, az álmos ember figyelmetlen, teljesítménye csökken, és folytonos, sikertelen küzdelmet vív az elalvás ellen, ezért fontos, hogy orvoshoz forduljon.