Főbb tézisek:  1. A Chlamydia pneumoniaekizárólag intracellulárisan szaporodik. Önmagában is, de kevert fertőzés résztvevőjeként is okozhat közösségben szerzett pneumoniát; jelenléte az ilyen tüdőgyulladások 5–15%-ában bizonyítható. Az etiológia elsősorban szerológiai úton tisztázható. A klinikai tünetek nem adnak támpontot a kórokozó azonosításához. Legjobb ellenszerei a makrolidok, a tetracyclinek és az újabb kinolonok.  2. Nincsenek megbízható adataink arról, hogy a Mycoplasma pneumoniaemilyen gyakorisággal szerepel a felnőttek közösségben szerzett pneumoniájának kórokozójaként, de a becslések szerint 5–15% lehet ez az arány. A klinikai képet meghűlésszerű tünetek jellemzik, de a lefolyás elnyújtott; a prognózis általában kedvező. Hasonlóan a többi tüdőgyulladáshoz, a lefolyást nagymértékben befolyásolják a korábbi megbetegedések és a fertőzés súlyossága. A diagnózis döntően szerológiai. Az azithromycin, a telithromycin, a makrolidok, az újabb kinolonok és a tetracyclinek mind hatásosak a M. pneumoniaevel szemben.  3. A közösségben szerzett pneumoniákban 1–15%-os arányban kimutatható Legionella pneumophila különösen gyakran okoz súlyos lefolyású tüdőgyulladást. A betegség magas lázzal és száraz köhögéssel jár, és pleuritis, laryngitis, valamint gasztrointesztinális tünetek is előfordulnak. A kórokozó speciális táptalajon tenyészthető. A leggyakrabban használt diagnosztikai módszer a szerológiai vizsgálat és a vizeletből történő antigénkimutatás. A makrolidok és a fluorokinolonok kellően hatásosak a Legionellával szemben.  4. A Coxiella burnetiiNémetországban csak ritkán okoz közösségben szerzett pneumoniát, az incidencia 2-3 eset/1 000 000 lakos/év. Legkönnyebben azok fertőződhetnek meg, akik munkájuknál fogva rendszeres kapcsolatban állnak házi- és haszonállatokkal. A betegség legtöbbször szubklinikus lefolyású, ám a Q-láz gyakorta tüdőgyulladással jár. A diagnózist szerológiai módszerrel igazoljuk. A választandó antibiotikumok a tetracyclinek, de a makrolidok, a kinolonok és a rifampicin is számításba jönnek. Németországban a C. burnetiielleni védőoltást nem hagyták jóvá. A prevenciót különféle higiénés rendszabályok szolgálják.  5. A súlyos akut respiratorikus szindrómáért (SARS) felelős coronavirusok (SARS-CoV) a pneumonia nemrég felfedezett atípusos kórokozói. Annak valószínűsége, hogy valaki Németországban ezzel a vírussal megfertőződjék, elenyészően kicsi. Miután 2003 nyarán a betegség világméretű terjedését sikeresen megállították, decemberben kiderült, hogy a vírus természetes rezervoárjában fennmaradt, és újabb humán megbetegedéseket okozott. Ma még nem tudhatjuk, hogy a világméretű figyelem és a bevezetett ellenőrzési stratégiák ellenére kialakul-e egy újabb SARS-epidémia. Az első járvány idején, 2003-ban 9,6% volt a halálozási arány. A vírus polimeráz-láncreakcióval közvetlenül kimutatható, enzimhez kötött immunszorbens vizsgálattal (ELISA) vagy immunfluoreszcenciavizsgálattal (IFA) pedig az ellene termelt antitest jelenlétét igazolhatjuk. Oki kezelés nem áll rendelkezésünkre. A szigorú higiénés intézkedések és a karantén a fertőzési lánc megszakításának bevált módszerei. Védőoltás a vírus ellen egyelőre nem létezik.  A pneumonia (tüdőgyulladás) definíció szerint az alveoláris tér fertőzése, amelynek következtében gyulladásért felelős sejtek és váladék szaporodnak fel az alveolusokban, végső soron akadályozva a gázcserét. 28 Közösségben szerzett pneumoniáról akkor beszélünk, ha a kórokozó kórházon kívüli immunkompetens gazdaszervezetből származik. A pneumonia összes kórokozója közül a Streptococcus pneumoniae után az úgynevezett atípusos kórokozók a legfontosabbak. A típusos bakteriális kórokozók közé a S. pneumoniaet, a Haemophilus influenzaet, a Staphylococcus aureust és a Gram-negatív bélbaktériumokat soroljuk. Az atípusos kórokozók biológiai és kórélettani tulajdonságaikban eltérnek a tüdőgyulladás típusos kórokozóitól. Atípusos kórokozó például a Chlamydia pneumoniae, a Coxiella burnetii, a Mycoplasma pneumoniae és a Legionella pneumophila. A C. pneumoniae, a L. pneumophila és a C. burnetii kizárólag intracellulárisan szaporodik, a M. pneumoniae sohasem érzékeny a béta-laktám antibiotikumokra. A „típusos”, illetve „atípusos” elnevezésből a közösségben szerzett pneumonia kórokozóinak előfordulási gyakoriságára, fontossági sorrendjére nem következtethetünk.  A pneumonia atípusos virális kórokozói az influenza A és B, a respiratorikus óriássejtes vírus (RSV), az adenovirusok és a nemrég felfedezett coronavirus, amely a súlyos akut respiratorikus szindrómát (severe acute respiratory syndrome, SARS) váltja ki.A klinikai gyakorlatban a típusos és az atípusos pneumonia megkülönböztetése nem könnyíti meg az orvos dolgát, mivel az „atípusos pneumonia” a tünetek és a vizsgálati eredmények alapján nem azonosítható minden kétséget kizáróan. Hasznosabbnak tűnik a típusos kórokozók (pl. S. pneumoniae) és az atípusos kórokozók elkülönítése. A következőkben néhány fontosabb atípusos kórokozót mutatunk be.