Az új eljárás előnye, hogy a T-sejtes válasz mellett a B-sejtek reaktivitását is figyelembe veszi.

Bőrkolonizáló, tumorantigént termeltető génmódosított Staphylococcus epidermidis baktériumok hatásosnak bizonyultak agresszív bőrráktumorok kezelésében.

Az immunterápia elmúlt évtizedbeli látványos térnyerése ellenére a leggyakoribb primer idegrendszeri daganatok, a malignus gliómák esetében még nem változott meg a konvencionális onkoterápiás ellátás. Az immunterápia klinikai alkalmazásának eddigi kudarca talán leginkább az eredendően immunszuppresszív mikrokörnyezeti tényezőknek és az extrém tumorheterogenitásnak tudható be, de ebben a bizonytalanságban szerepet játszhat a vér-agy gát védő szerepe, agydaganatok esetében a szteroidok rutinszerű alkalmazása, és az idegrendszeri metszeti képalkotás sokszor igen bonyolult értékelhetősége is. Mindezeken túlmenően, a jelenleg ismert biomarkerek (PD-L1- és mismatch repair státusz, tumormutációs terheltség) gliómáknál szintén minimális immunogenitást jelző értékeket mutatnak. Pedig már bizonyos biztató klinikai eredmények ismertek malignus gliómák esetében is, mind az immunellenőrzőpont-gátlók, mind más immunterápiás modalitások (vírusalapú terápia, tumorvakcinák, adoptív T-sejt-terápia) esetében, illetve az immunterápia konvencionális kezelésekkel való kombinálásával. Összegezve elmondható, hogy bár az idegrendszer már nem tartható abszolút mértékben „immunológiai szentélynek”, és már vannak biztató kutatási és klinikai eredmények, a malignus gliómák immunkezelésének rutinszerű klinikai alkalmazása még várat magára. Magy Onkol 63:217-223, 2019

A rosszindulatú daganatok képesek a szervezet immunválaszát kikerülni, annak átmeneti gátlása révén, melyet az immunellenőrző pontok receptorai által felismert ligandumok expressziója tesz lehetővé, csökkentve az immunválasz erősségét. Ennek kapcsán az elmúlt években felmerült rosszindulatú daganatokban az immunellenőrző pontok gátlásának lehetősége (checkpoint blockade therapy, CBT), mely hatására malignus melanoma esetében már hosszú távú hatások lehetősége is igazolódott, paradigma váltáshoz vezetve ezzel a betegség kezelésében. Nagyszámú klinikai tanulmány igazolta a CBT alkalmazhatóságát további szolid tumorok esetében is, s feltehetően hematológiai malignómák (HM) esetében is áttörő eredményeket hozhat. Kezdeti eredmények alapján a PD-1- (programmed death 1) blokád Hodgkin-lymphomában (HL) alapjaiban megváltoztathatja a betegség eddigi terápiás javallatait.

AZ ÉV ELŐRELÉPÉSE: A RÁK IMMUNTERÁPIÁJA 

Bár a beszámolóban szereplő újabb eredmények mindegyike figyelemre méltó, a rákgyógyászatot egyik sem alakította át olyan mértékben, mint az immunterápia fejlődése, mely kiérdemelte ezzel az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) „az év előrelépése” értékelését. Az immunterápia elve egyszerű: felszabadítani az immunrendszert a gátló tényezők hatása alól, hogy az megtámadhassa a daganatot. Mégis évtizedek kutatómunkája volt szükséges a tényleges terápiás eredményt hozó kezelésmódok kifejlesztéséhez. Az utóbbi évtizedben felgyorsultak az események; néhány rövid év alatt a kutatók és a hatóságok több különböző immunterápiás stratégiát is a laborasztaltól a betegágyig juttattak.

Az autoimmun betegségek heterogén betegségcsoportot jelentenek, ahol a krónikus gyulladás az érintett szervek károsodását, funkcionális elégtelensé­gét eredményezi. Az ide sorolt beteg­ségek közös jellemzője, hogy a gyul­ladás autoantigének ellen irányul és patológiás autoantitestek alakulnak ki. Az autoantigén egy-egy szerv megha­tározott alkotója, de a szisztémás autoimmun betegségeknél általános sejtalkotók (pl. DNS, RNS) képezik azt. Több mint egy évszázaddal ezelőtt Paul Erlich a „saját” ellen irányuló immunreaktivitást „horror autotoxikusnak”, és az élettel összeegyeztethetetlennek definiálta.