Gyulladásos reumatológiai kórképekben felgyorsult atherosclerosis, vala­mint fokozott kardiovaszkuláris (KV) morbiditás és mortalitás figyelhető meg. Az atherosclerosis kialakulásában a szisztémás gyulladásos és autoimmun jelenségek szerepe az elsődleges, ugyanakkor a hagyományos rizikófakto­rok hatása is jelentős. Ezért az ilyen betegeket, még KV betegség hiányában is, rendszeresen szűrni kell az elterjedt rizikófelmérő pontrendszerek vala­melyikével. Ahagyományos vaszkuloprotekció mellett elsődleges elérni az alapbetegség remisszióját gyulladáscsökkentőkkel és betegségmódosító szerekkel. Az ismert „testsúlyparadoxon” és „lipidparadoxon” miatt a test­súlyt, a vérzsírokat és azok változását csak a gyulladásos aktivitás vissza­szorítása után javasolt mérni. A nem invazív ultrahangos technikák is segít­hetnek a pontos rizikófelmérésben. Arthritisekben a nem atherosclerotikus szívbetegségek közül megnő az aritmiák, hipertónia, szívelégtelenség és vénás tromboembóliás betegségek rizikója is. Fontos ismernünk, hogy az alapbetegség mellett az alkalmazott reumatológiai gyógyszerek hogyan befolyásolják e szív- és érrendszeri kórállapotokat. Mindezzel kapcsolatban az EULAR több ajánlást fogalmazott meg. Ennek hazai adaptációja, valamint a téma kardiovaszkuláris konszenzusba való beemelése is megtörtént.

A fiatalkori emlőrák emelkedő incidenciája egyre nagyobb figyelmet és multidiszciplinaritást igényel. Bár a szakmai útmutatókban, irányelvekben az életkor alapvetően nem határoz meg eltérő kezelési protokollokat, dó­zisokat vagy terápiahosszat, a premenopauzális állapot mégis eltérő meg­közelítést követel, egyrészt az endokrin terápia miatt, másrészt a várható hosszú távú túlélés és a potenciális késői toxicitás következtében.

A colorectalis carcinoma az esetek döntő többségében endoszkópos vizsgála­tok során felismerhető prekurzor elváltozások, adenomák malignus transzfor­mációjával fejlődik ki. A folyamat időigényes volta, az érzékeny diagnosztikus és hatékony terápiás lehetőségek miatt optimális jelölt a szekunder prevencióra, ezért a gasztroenterológiai társaságok már évtizedek óta szorgalmaz­zák a populációs szintű szűrés bevezetését. Ennek kulcsfontosságú módszere a colonoscopia, mely a szűrővizsgálatok során átlagosan minden második, az alappopulációban minden negyedik betegnél detektál polypot. Jelen köz­lemény célja ezért áttekinteni és összevetni a vastagbélszűrésre, illetve post-polypectomiás utánkövetésre vonatkozó nemzetközi irányelveket.

Az öregedés és az öregedéssel kapcsolatos betegségek szabályozásában részvevő S6K1 fehérje blokkolásával sikerült meghosszabbítani egerek várható élettartamát.

Az elmúlt évtizedben fej-nyaki daganatok esetében is fokozott a törekvés a szervmegőrzésre, csökkentve a kezelések kedvezőtlen hatásait, de javítva a túlélést és az életminőséget. Ennek megfelelően a transzorális robotsebészet (TORS) világszerte teret nyer. TORS beavatkozások 2023. január óta zajlanak a Pécsi Tudományegyetemen. 2024. júliusig
27, fej-nyaki laphámrákos beteget operáltunk, 15 esetben p16-pozitív daganatot. Nyaki disszekciót 19 esetben végeztünk. A robotsebészeti eszköz a szájgarati daganatok esetében nyújt elsősorban előnyt egyéb transzorális beavatkozásokkal szemben, segítségével más módszerrel nehezen megközelíthető területek érhetőek el. Ez különösen előnyös a fiatalabb, jobb prognózissal rendelkező, humán papillómavírushoz köthető orofarinxdaganatos betegek esetén, akiknek a várható élettartama magasabb. A korábbi stratégiával szemben különös előnyt nyújt a transzorális robotsebészet
ismeretlen primer daganatok (cancer of unknown primary, CUP) esetében. Az FDG-PET/CT-vel és a „vakon végzett” próbabiopsziával ellentétben, mely standard diagnosztikus eljárás volt sokáig, a TORS lehetővé teszi a nagyobb találati
arányt, teljes tonzillektómia és nyelvgyöki mukozektómia elvégzésével.

Magy Onkol 68:207-213, 2024

Az SMA a figyelem középpontjába került az elmúlt években a genetikai hát­terének feltárása, a genetikai alapú terápiás lehetőségek és az újszülöttkori szűrés bevezetése következtében, melyek új távlatokat nyitottak és új ki­hívásokat is hoztak az SMA gondozásában részt vevők, a társszakmák és a háziorvosok számára is. Az SMA ellátásában a terápiás eredmény maxima­lizálása csak a személyre szabott, komplex gondozással biztosítható, mely multidiszciplináris ellátást és holisztikus szemléletet igényel.

A fejlesztés alatt álló gyógyszerek megőriznék az izomtömeget és fokoznák a zsírvesztést, ha a fogyás céljából szedett glükagonszerű peptid 1 (GLP-1) receptor agonistákkal kombinálva alkalmaznák.

Az 1-es típusú cukorbetegség esetében az euglikémia elérése és a szövőd­mények megelőzése napjainkban is jelentős kihívás. A diagnózis után kez­dett verapamilkezelés több vizsgálat szerint is eredményesnek bizonyult a C-peptid-szekréció megőrzésében, kedvező mellékhatásprofillal – ugyan­akkor a hosszú távú eredmények még hiányoznak ahhoz, hogy átültessük a klinikai gyakorlatba.

Svéd kutatók egy olyan génre bukkantak, amely protektív hatású az izomsorvadással szemben. 

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) egy összefoglaló kifejezés, amely olyan tüdőbetegségeket jelöl, ahol a levegő áramlása korlátozott. COPD-s betegeknél a fizikai aktivitás bevezetése és fenntartása kihívások­kal teli, mivel a betegség jelentősen nehezíti a légzést. Ugyanakkor a rend­szeres testmozgás valójában javíthatja a COPD tüneteit. Ebben az áttekin­tésben a fizikai aktivitás klinikai hatásait tárgyaljuk, beleértve a komplex kardiopulmonális rehabilitációt is.