A manifeszt koszorúér-betegség két fő megjelenési formája a stabil be­tegség és az akut coronaria-szindróma (ACS: instabil angina pectoris vagy miokardiális infarktus). A legtöbb akut coronaria-esemény hátterében plakkruptúra (70–75%) vagy erózió (20–25%) áll, amely trombusképződés révén okoz érelzáródást. Mivel az ilyen események többsége reggel követ­kezik be, a gyógyszerválasztásnál a reggeli protrombotikus és trombolitikus folyamatokra kifejtett hatásokat is érdemes szem előtt tartani.

American Journal of Cardiovascular Drugs, 2016. augusztus

CT-vel a koszorúerekben megjelenő kalcium kimutatható, használják is ezt a vizsgálatot az infarktuskockázat korai jelzésére. Úgy tűnik, a mérés a rosszindulatú daganatok, a krónikus vesekárosodás és az obstruktív tüdőbetegség kialakulásának valószínűségéről is ad információt.

A gyógyszerek a hatásmechanizmusukból adódóan károsíthatják a szívet, még akkor is, ha a gyógyszert egészen más szerv betegségére, teljesen más célból írták fel. Ezeknek a nemkívánatos mellékhatásoknak a követ­kezményeit gyakran alábecsülik, hiszen előfordul, hogy farmakológiailag azonos anyagokat eltérő javallatokkal írnak fel. Ez különösen akkor válhat fontossá, ha több gyógyszer kombinációjáról van szó, mert akkor a hatások összeadódhatnak és farmakodinamikai interakciók léphetnek fel.

Az American Diabetes Association (ADA) 2013 januárjában kiadott új kezelési irányelvei több lényeges változtatást javasoltak a cukorbetegek klinikai ellátásában. Az első ilyen módosítás a magas vérnyomás miatt is kezelést igénylő diabétesz terápiájára vonatkozik.

Az orális antidiabetikumok (OAD-k) a 2-es típusú cukorbetegség (2DM) vércukorcsökkentő kezelésének alapgyógyszerei. Javallataik és ellenjavallataik, adásuk feltételei és mérlegelési szempontjai jól ismertek. Időről időre felmerül azonban bizonyos készítménycsoportok, s azokon belül egyes szerek más vegyületekéhez viszonyítva kedvezőtlenebb kardiovaszkuláris hatása, valamint az a kérdés, hogy milyen anyai/magzati kockázatot jelent az OAD-knek a fogamzás idején, a terhesség vagy a szoptatás során történő alkalmazása. E kérdések jelen ismereteink szerinti összefoglalására vállalkoztunk munkánkban.