Az Európai Kardiológiai Társaság által kiadott frissített magasvérnyomás-betegséggel kapcsolatos iránymutatások jelentős változásai között szerepelnek az egyszerűsített és agresszívebb célkitűzések.

A syncope rövid ideig tartó, külső beavatkozás nélkül, spontán szűnő esz­méletvesztés, melynek hátterében átmeneti globális agyi hipoperfúzió áll. A reflex syncope csoport legjellemzőbb tagja a vazovagális syncope, más néven a közönséges ájulás. A közönséges ájulást a jellegzetes kiváltó tényezők és a beharangozó tünetek alapján könnyen felismerjük. A kezelés első lépése a rosszullét természetének megértetése a pácienssel, de szóba jön végleges pacemaker beültetése is.

Az irányelvekben ajánlott vérnyomáscélértékek eléréséhez általában több­féle vérnyomáscsökkentő szerrel végzett egyidejű kezelésre van szükség. A sokszor összetett kezelési protokoll során a beteg gyakori ellenőrzésére és dózismódosításra lehet szükség a vérnyomás-céltartomány eléréséig. A fix dózisú kombinációkat tartalmazó tablettákból álló kezelési stratégia célja e folyamat egyszerűsítése, támogatása.

JAMA Cardiology, 2020. július

Az ACCOMPLISH vizsgálat kimutatta, hogy amennyiben az ACE-gátlót amlodipinnel kombinálják hidroklorotiazid helyett, akkor a nagy kocká­zatú hypertoniás betegeknél a kardiovaszkuláris kockázat csökkenésének mértéke kifejezettebb (HR 0,80; p<0,001). Jelen elemzés fő kérdése az volt, hogy az ACEI + CCB kombináció előnyei fennmaradnak-e az ACCOMPLISH vizsgálatban részt vevő, terápiarezisztensnek tűnő magas vérnyomásban szenvedő betegeknél.

A SPRINT vizsgálat bebizonyította, hogy az intenzív vérnyomáskontroll kedvező kardiovaszkuláris hatása felülmúlja a standard vérnyomáskont­rollét, mivel középkorú vagy idősebb, nagy szív-ér rendszeri kockázatú, nem cukorbeteg felnőtteknél 25%-kal csökkentette a kardiovaszkuláris szövődményeket és 27%-kal a teljes halálozást. 

A hypertonia egyik következménye a kognitív funkciók romlása. Az antihipertenzív kezelés neuroprotektív hatása egyértelmű, ám a kognitív funk­ciókra gyakorolt hatásáról kevesebb evidencia áll rendelkezésre

A stabil szívkoszorúér-betegség a szükséglet és kínálat egyensúlyának időleges felborulása, mely összefügghet ischaemiával, korábbi szívizom­infarktussal, illetve katéterezéssel vagy CT-angiográfiával igazolt plakkok jelenlétével. A kezelés részét képezi a kockázati tényezők kezelése, a trombocitagátlás és antianginás gyógyszerek adása. A kardiovaszku­láris rizikó optimalizálása nem képzelhető el életmódbeli változtatások és a kísérő betegségek kezelése nélkül. Minden esetben a sztatinterápia elindítása az első lépés, ha az nem ellenjavallt. A trombocitagátlás alapköve az acetil-szalicilsav, alternatívája a clopidogrel. Az antianginás szereket fokozatosan kell hozzáadni a terápiás sémához, béta-blokkolóval kezdve. Válogatott esetekben eredményes lehet a revaszkularizáció perkután co­ronaria-intervencióval vagy bypass grafttal.

A magasvérnyomás-betegség korai felismerésével és hatékony kezelésével jelentősen csökkenthető a szív- és érrendszeri események rizikója. E szoros összefüggés ismerete ellenére a vérnyomáskontroll világszerte messze elmarad az optimálistól. Olyan kezelési stratégiákra van szükség, ame­lyek a vérnyomáscélérték hatékonyabb és gyorsabb elérését támogatják. Az alábbiakban ismertetett vizsgálat az új, 3,5 mg perindoprilt és 2,5 mg amlodipint tartalmazó fix kombináció első vonalú alkalmazásának előnyét igazolják.

Journal of Hypertension, 2018. június

A hipertónia – a felnőttkorban leggyakoribb kardiovaszkuláris beteg­ség – gyakran szövődik diabetes mellitusszal. A diabéteszben kialakuló patofiziológiai (endokrin, kardiovaszkuláris, renális, neurális) eltérések hozzájárulnak a vérnyomás emelkedéséhez és gátolhatják a vérnyomás­csökkentő szerek hatását, ezért ilyenkor gyakran alakul ki terápiarezisztens hipertónia. A közlemény a terápiarezisztens hipertóniára vonatkozó legfon­tosabb ismereteket tekinti át, különös tekintettel a diabéteszes betegekre.

Az új amerikai hipertónia-irányelvet Arnheimben mutatták be 2017 őszén. Az 1977-ben megjelent első ajánlás óta igen jelentős változások, nagy nem­zetközi vizsgálatok történtek. Az új irányelv a korábban meghatározott evidenciaszinteket, a bizonyítékokon alapuló orvostudomány eszközeit al­kalmazta. A hipertónia diagnosztikája és kezelése kapcsán néhány alapvető kérdésre kívánt – igen nagyszámú vizsgálat alapján – választ kapni és ennek megfelelő új ajánlást megfogalmazni az irányelveket kidolgozó testület.