FŐ SZEMPONTOK 1. A vízbefúlás élettani következményei elsősorban a hypoxiásischaemiás és reperfúziós károsodás eredményeként jönnek létre. 2. A neurológiai károsodással nem járó túlélést leginkább az határozza meg, hogy az áldozatot azonnal kiemeljék a vízből, és mielőbb megkezdődjön az alapvető életműködések hatékony támogatása. 3. A vízbefúlással kapcsolatos hypothermia kezelésekor hozott döntések során számos tényezőt kell figyelembe venni. Egyes esetekben kismértékű hypothermia fenntartása indokolt lehet. 4. A vízbefúlás kórjóslata szorosan összefügg az alámerülés időtartamával. Ha az alámerülés több mint 25 percen át tartott, csak ritkán van remény teljes funkcionális felépülésre. 5. A megelőzés során a megfelelő felügyeletre, a fürdőmedence kerítéssel való ellátására és a gyermekeknek a víz veszélyeire való oktatására kell összpontosítani. Definíciók A vízbefúlás megjelölésére használt terminológia régebben gyakran zavaros volt és nem eléggé következetes. Emiatt 2002-ben a World Congress on Drowning rendezvény kapcsán egy nemzetközi konszenzuskonferenciát hívtak össze azzal a céllal, hogy egységes terminológiát hozzanak létre. A közelmúltban megjelent ajánlások a vízbefúlást „folyékony közegbe való alámerülés/immerzió eredményeként elsődleges légzési elégtelenséghez vezető folyamatként” definiálják (Idris et al. 2003). Ennek megfelelően a „vízbefúlás” kifejezést a kimeneteltől függetlenül kell használni. A konszenzus szerint az olyan zavaró és nem következetes kifejezéseket, mint a „fulladás közeli állapot”, „szekunder vízbefúlás”, „passzív vízbefúlás”, „csendes vízbefúlás”, „nedves” és „száraz” vízbefúlás, el kell hagyni.