A vashiány már az anaemia kialakulása előtt klinikai tüneteket okozhat, ezért felismerése nem alapulhat kizárólag a teljes vérkép értékelésén. Gyul­ladásmentes állapotban a ferritin a vasraktárak legfontosabb rutinszerű markere, míg gyulladás és krónikus betegség esetén értékelését CRP-vel és transzferrinszaturációval szükséges kiegészíteni. Az igazolt vashiány hátterében álló vérvesztés, elégtelen bevitel, felszívódási zavar vagy fo­kozott szükséglet tisztázása alapvető feladat. Az első vonalbeli terápia az orális vaspótlás, amelynek adagolását a hepcidin szabályozó szerepe, a tolerálhatóság és az adherencia figyelembevételével célszerű megválasz­tani. A terápiás válasz rendszeres laboratóriumi és klinikai monitorozást, a vasraktárak feltöltését és a kiváltó ok kezelését igényli.

Új reményt adhat a gyógyíthatatlan, genetikai eredetű betegség kezelésében az egérmodellek esetén tett mostani felfedezés.

A parenterális vaspótlás mérsékli a tüneteket és javítja az életminőséget
a csökkent ejekciós frakciójú (EF), vashiányban szenvedő, szívelégtelen
betegek körében. Ugyanakkor a vaspótlás jelentősége a megőrzött ejekciós
frakciójú szívelégtelenség (HFpEF) esetében kérdéses. A FAIR-HFpEF vizsgálatban
a vénás vaspótlásban részesülőknél a 6 perces járásteszt eredményének
javulását tapasztalták, míg a tünetek, illetve az egészséghez
köthető életminőség (QoL) változása tekintetében a vizsgálat nem bizonyult
szignifikánsnak.

A roxadustat már hazánkban is elérhető HIF-PHI készítmény, amely bár hatékony és biztonságos alternatív terápia a dializált betegek anémiájának kezelésére, de fokozott felügyelet alatt álló készítmény. Alkalmazásakor különös figyelmet érdemel a pontos indikáció, amely kulcsfontosságú a le­hetséges mellékhatások elkerülése érdekében.

Dr. Farkas Pétert, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és He­matológiai Klinika belgyógyász, hematológus klinikai főorvosát az egyik leggyakoribb hiányállapotról, a vashiányról és annak hatékony kezeléséről kérdeztük.

Az emberi szervezet komplex biológiai rendszer, melyben a különböző szer­vek, szervrendszerek élettani működéséhez molekuláris szinten nélkülöz­hetetlenek a fehérjék, illetve a megfelelő mennyiségben rendelkezésre álló makro- és mikroelemek, valamint ásványi anyagok. Utóbbiak hiányában az adott szervrendszer és így a szervezet egésze működészavart szenved, amely hosszú távon irreverzibilis következményekhez is vezethet. Az aláb­biakban két – élettani szempontból – különösen jelentős anyag, a vas és a magnézium hiánya esetén fellépő szövődményeket, azok megelőzését, illetve a vas- és magnéziumpótlás aktuális kérdéseit tekintjük át.

A szívelégtelenségben szenvedő és kedvezőtlen kimeneteket mutató be­tegek jelentős arányánál mutatható ki öt fontos mikrotápanyag alacsony plazmakoncentrációja, ami a mitochondriumok elégtelen működéséhez, következésképpen a szívizom rossz energiaellátásához vezethet. Ideje felülvizsgálni, hogy igaz-e az „üzemanyagból kifogyott motor” koncepció, vagy inkább az „önmegsemmisítés felé tartó hibás motor” paradigma lenne helyesebb.

A sokszerzős összefoglaló közlemény a vashiány globális betegségterhét, patofiziológiáját és kezelésének módozatait járja körül a legfrissebb kuta­tási adatok tükrében.

A vashiány a klinikai gyakorlatban sajnos napjainkban is az „aluldiagnosz­tizált” és „alulkezelt” kórképek csoportjába tartozik. Éppen ezért írásunk­ban szeretnénk felhívni a figyelmet a kérdéskör fontosságára, kiemelve a szubsztitúciós terápia szerepét a szövődmények megelőzésében és az életminőség javításában.

A polycythaemia vera (PV) a három őssejt eredetű mieloid malignus be­tegség egyike. Jellemzője az erythrocytosis, melyet leukocytosis és thrombocytosis is kísérhet. Artériás és vénás vérrögök képződhetnek, a kórkép leukaemiába vagy myelofibrosisba mehet át. A Janus-kináz-2 genetikai mutációja majdnem mindig kimutatható.