A kollagenózis a szisztémás autoimmun betegségek és a vasculitisek régeb­bi gyűjtőneve. A közlemény röviden összefoglalja a szisztémás autoimmun betegségekben szenvedő páciensek gondozása során a döntéshozatalt se­gítő klasszifikációs, aktivitási, remissziós kritériumokat, a szervi károsodás megítélésére szolgáló indexeket és a kezelési javaslatokat. Részletesebben tárgyalja az elmúlt évben a klasszifikációs kritériumokban, kezelési javas­latokban történt változásokat.

A terheléses próbákat régóta használjuk kórállapotok felfedésére és a ma­ximális oxigénfelvevő képességet tükröző kardiorespiratorikus fittség meg­ítélésére. Ezek közül az egyik legegyszerűbb, veszélytelen és népszerű teszt a 6 perces járás-futás kórházfolyosón, sportpályákon, fedett sportlétesítmé­nyekben, parkokban egészséges és sportoló személyek, különböző beteg­ségekkel, kórállapotokkal bajlódók részvételével. Az egészséges emberek­re, illetve az egyes kórállapotokra vonatkozó életkorfüggő normálértékek rendelkezésre állnak.

A penicillinallergia gyakori előfordulásának hátterében többek között a pe­nicillin típusú antibiotikumok gyakori alkalmazása, illetve a penicillinekre jellemző fertőzéshez társuló gyógyszerreakciók, mint például az Epstein− Barr-vírus infekcióhoz társuló maculopapulosus exanthema állnak.¹ Mivel az általános gyakorlat szerint a betegeken jelentkező gyógyszer indukálta reakciók esetén nemcsak a valódi immunmediált adverz reakciókat kiváltó gyógyszerek, hanem a beteg által alkalmazott minden gyógyszer doku­mentálásra kerülnek, nagyon sok beteg fals penicillinallergia bélyeget kap. Tekintettel arra, hogy a penicillin egy nagyon értékes terápiás hatású szer, amelynek helyettesítése nem feltétlenül optimális más antibiotikummal, célszerű a fals „cave penicillin” bélyegeket felülvizsgálni.

A génterápia folyamatosan fejlődő speciális kezelési eljárás. Módszere a be­tegségért felelős hiányzó gén pótlása, a genetikai információ átíródását gátló tényezők kiiktatása, a kórosan működő gén kiütése, és különféle gén­szerkesztési eljárások. A közlemény a neurodegeneratív és neuromuscularis betegségek génterápiás lehetőségeit ismerteti.

Bár a 2021-es évben a pandémia kérdései uralták az orvosi szakirodalmat és az egészségügyi híreket, de jelentős előrelépések történtek a kardiális betegségek és a stroke-kutatások terén is. Az American Heart Association (AHA) összefoglalta az általa legjelentősebbnek tartott 2021-es az obesitas, a magas vérnyomás, a diabetes, a szívelégtelenség, a veseműködési zavarok és a stroke területén elért eredményeket, de a precíziós orvoslás gyakorla­tának fejlődéséről is sok szó esett.

Az érbetegek a kardiovaszkuláris szövődmények csökkentése céljából gyak­ran kapnak kettős trombocitaaggregáció-gátló (TAGG) terápiát. Először japán populációban igazolták az intervenciók utáni kettős TAGG kezelés során alkalmazott cilostazol restenosist csökkentő hatását. Európai popu­lációban végzett vizsgálat hasonló hatást írt le a cilostazollal kezelt alsó végtagi betegekben. A magas restenosis gyakorisággal járó alsó végtagi intervenciók utáni kettős TAGG kezelés optimalizálására további vizsgála­tokra van szükség cilostazol bevonásával.

Magyarországon a tuberkulózis mint népegészségügyi probléma meg­szűnt, azonban a betegség még nem tűnt el, fontos a korai diagnózis, a korai rezisztencia és a megfelelő kezelés. 

A Canadian Medical Association tagjai minden évben 20 POEM-et (patient-oriented evidence that matters, azaz betegorientált, releváns bizonyíték) minősítenek a mindennapi gyakorlat szempontjából különösen jelentős­nek. A 2017-es évben több mint 110 orvosi szaklap szisztematikus átte­kintése során 247 vizsgálat felelt meg a POEM kritériumainak. Cikkünk sorra veszi az ezek közül kiemelkedő, betegorientált családorvosi vizsgálati eredményeket.

A szervátültetést követően hosszú távon az átültetett szervvel összefüggő szövődmény, kísérő betegség, valamint az immungátlással kapcsolatos mel­lékhatás egyaránt kialakulhat.^1–3 Főleg a kardiovaszkuláris és a metabolikus megbetegedéseknek, valamint a daganatoknak van jelentős prognosztikai szerepük. A hosszú távú gondozásban központi szerepet tulajdonítunk a szűrővizsgálatoknak, a következményes betegségek korai felismerésének.

A biológiai szerek megjelenése forradalmi lépés a hematológiában, így a limfómák kezelésében is. A gyógyszerekhez való hozzáférés azonban nehéz lehet, különösen a limitált erőforrásokkal rendelkező országokban, ezért nagy a biohasonló monoklonális antitestek fejlesztése iránti igény. A biohasonló készítmények hasonlók az eredeti hatóanyaghoz, de annak nem tökéletes másai: az összehasonlítható minőség, biztonságosság és hatásosság elérése igen összetett feladat.

Expert Rev Anticancer Ther, 2015. május