A szív és az endokrin rendszer szorosan együttműködnek. A szívben terme­lődnek és a szívre hatnak egyes kardiális hormonok, de perifériás endokrin szervek által termelt hormonok is befolyásolják a szívműködést. Az endokrin rendszer zavarai jelentkezhetnek elsődlegesen szívpanaszok formájá­ban is. A cikkben gyakorlati példákon keresztül mutatjuk be, hogy milyen fontos az endokrin faktorok ismerete, valamint az interdiszciplináris szem­lélet a szív- és érrendszeri betegségek diagnosztikájában és kezelésében.

A bullosus pemphigoid (BP) az időskor hólyagos betegsége, mely szá­mos tényezővel, többek között bizonyos gyógyszerek szedésével mu­tat összefüggést. Az utóbbi években egyre több beszámoló született az antidiabetikumként alkalmazott dipeptidil-peptidáz-gátlók, más néven gliptinek által kiváltott BP-ről.

A DPP4-inhibitorok és GLP1-receptor-agonisták újrapozicionálása forradalmi áttörést jelenthet az idegrendszeri regenerációval, illetve a neuroprotektív aktivitással foglalkozó kutatások terén.

A táplálkozás kihat a bélbaktériumokra: elősegíti azoknak a baktériumfa­joknak a szaporodását, amelyek képesek metabolizálni a bélben rendel­kezésükre álló tápanyagokat. Megfordítva, a bélbaktériumok hozzájárul­nak az emésztés optimalizálásához, növelik az energiabevitelt. Döntően a táplálék összetétele határozza meg a bél mikrobiomjának összetételét, működését és diverzitását. Végeredményben a bélmikrobiom optimalizál­ja a táplálékból való energia- és szubsztráttermelést. Ez jótékony hatású lehet, ha alultápláltság veszélye áll fenn, de káros következményekkel jár túltápláltság és elhízás esetén.

Az elhízás világjárvánnyá vált az utóbbi évtizedekben, ezzel párhuzamosan meredeken emelkedik a 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) előfordulása is. A T2DM terápiás lehetőségei közül kiemelendők azok a szerek, amelyek a gasztrointesztinális rendszeren keresztül érik el vércukorcsökkentő ha­tásukat. Napjainkban egyre inkább az érdeklődés központjába kerülnek az inkretintengelyen ható szerek közé tartozó, a dipeptidil-peptidáz-4 (DPP4) enzimet gátló készítmények.

A cikkben bemutatott eredmények két szempontból is figyelemreméltók. Egyrészt a statisztikai adatok meggyőzően bizonyították, hogy a hazánkban elérhető, az inkretintengelyen ható gyógyszerek (mind a DPP4-gátlók, mind a GLP1-receptor-agonisták) kardiovaszkuláris szempontból biztonságosak. Másrészt a részeredmények, a másodlagos és harmadlagos végpontok koc­kázata terén olyan finom különbségeket tártak fel az egyes gyógyszerek hatásai és mellékhatásai között, amelyek alapján a betegek individuális kezelése tovább javítható.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) inzulinhiánnyal és inzulinrezisztenciával jellemezhető progresszív betegség. Az irányelvek szerint inzulinkezelés javasolt progresszív T2DM azon eseteiben, amikor önmagában orális antihyperglykaemiás szerrel vagy kiegészítő terápiával nem érhető el vagy nem tartható fenn tartósan a megfelelő glykaemiás kontroll.

A 2-es típusú diabetes mellitust sokféle lipideltérés kísérheti, melyek fokozhatják a kardiovaszkuláris események előfordulásának esélyét, mint amilyen például a trigliceridek, a kilomikronok (CM, chylomicron), kis sűrűségű lipiproteinek (LDL, low-density lipoprotein) szintjének emelkedése, illetve a nagy sűrűségű lipoproteinek (HDL, high-density lipoprotein) szintjének csökkenése. 

Az Orvostovábbképző Szemle novemberi számának diabéteszről szóló közleményei a bennük tárgyalt állapo­tok kialakulásának öröklött és szerzett okait, korai stádiumainak jellegzetességeit írják le. Az egymást követő stá­diumok részletes jellemzésének célja az, hogy a betegségeket korai stádium­ban felismerjük, és ha lehet, időben in­dítsuk el a preventív beavatkozásokat. Így a betegségek kialakulása az ese­tek egy részében megakadályozható, vagy legalább hosszú évekkel késlel­tethető.

A kísérletes és klinikai adatok összefüggést jeleznek a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) és a cardiomyopathia között. A diabeteses cardiomyopathia (DCM) jellemzője a szívizomsejtek apoptosisa, hypertrophiája, majd következményes fibrosisa, valamint a szív működési zavara. A DCM kezelésének fontos aspektusa lehet a fibrosis kialakulásának megelőzése. A plazma magas szabadzsírsav- (FFA, free fatty acid) és glükózszintje profibrotikus faktorokat indít be, és az extracellulláris mátrix (ECM) a fibroblastokból a myocytákba deponálódik. A folyamat mögött álló molekuláris mechanizmusokról azonban keveset tudunk, így egyelőre a hatásos kezelés is várat magára. E tekintetben a metformin az egyetlen antidiabetikum, mellyel jó eredménnyel próbálkoztak a diabetes kardiális szövődményeinek kivédésében. Ennek az inzulinérzékenyítő szernek az alkalmazása sajnos nem kívánt mellékhatásokkal járhat.