Leslee F. Kelly, MD cikkei

FŐ SZEMPONTOK

1. A légúti vírusok legkönnyebben tüsszentéssel, orrfújással, illetve a fertőzött orrváladékkal szennyezett kéz és tárgyak közvetítésével terjednek; autoinfekció akkor következik be, ha a kórokozók az orrnyálkahártyára vagy a kötőhártyára kerülnek.
2. A köhögés és a nátha kezelésére szolgáló készítmények legtöbbjét az alábbi fő hatóanyagcsoportok valamely képviselője vagy ezek kombinációi alkotják: antihisztaminok, nyálkahártya duzzanatát csökkentő szerek, köhögéscsillapítók, köptetők, fájdalomcsillapítók.
3. A nátha kezelésében az antihisztaminok kedvező hatása az antikolinerg mellékhatás következtében kialakuló szekréciócsökkenéssel magyarázható.
4. Az orr-oedemát csökkentő szerek szimpatomimetikumok, amelyek az orrnyálkahártya ereinek összehúzásával mérséklik az orrdugulást; az orrüreg és az orrmelléküregek nyálkahártyájának vérátáramlását és duzzanatát csökkentve fokozzák a légutak átjárhatóságát.
5. Az orr-oedemát csökkentő lokális készítmények alkalmazásának hirtelen megszakítása az orrdugulás jelentős fokozódását eredményezheti (rebound hatás), ami 6 hónapos kor alatt különösen veszélyes lehet, hiszen a csecsemők kizárólag az orrukon keresztül vesznek levegőt.

Definíciók

A közönséges náthának számos definíciója létezik. Bár a nátha kezelésére alkalmas gyógyszerek hatását vizsgáló tanulmányok a betegség meghatározását illetően nem mindig következetesek, meghatározott tünetek alapján a kórkép tömören leírható (1. táblázat). A szakirodalom a nátha szinonimájaként használja a felső légúti fertőzés megjelölést, ez azonban tágabb fogalom, amelybe mind a virális, mind a bakteriális fertőzések, valamint a közönséges nátha mellett egyéb légzőrendszeri betegségek is beletartoznak. A közönséges nátha kifejezésen vírus okozta megbetegedést értünk.