Dr. Járai Zoltán cikkei

A Tisztelt Olvasó az Orvostovábbképző Szemle mostani lapszámának Szim­pózium rovatában a magasvérnyomás-be­tegséggel foglalkozó három kitűnő cikket olvashat vezető hazai szakemberek tolmá­csolásában. Mielőtt egy legyintéssel – „mi újat lehet mondani ebben a témában?” – letennék a polcra a lapot, engedjék meg, hogy néhány bekezdésben bebizonyítsam Önöknek, hogy a téma örök, és sosem volt időszerűbb.

A perifériás érbetegség az aortának és nem coronariás ágainak progresszív stenosisához, occlusiójához vagy aneurizmatikus tágulatához vezető megbetegedés. Szűkebb (és egyben klasszikus) értelemben azonban perifériás érbetegségen az alsó végtag artériáinak obliteratív megbetegedését értjük. Ennek hátterében leggyakrabban atherosclerosis áll (arteriosclerosis obliterans).
Az utóbbi években a kardiovaszkuláris betegségekkel foglalkozók egyre nagyobb figyelmet szentelnek az alsó végtagi perifériás érbetegségnek, mert ismertté váltak azok az adatok, amelyek igazolják a perifériás érbetegség elterjedtségét és prognosztikai jelentőségét. Sorra születnek a hazai és nemzetközi ajánlások, melyek célja, hogy tényeken alapuló diagnosztikus és terápiás előírásokat fogalmazzanak meg.
Az epidemiológiai adatok azt mutatják, hogy a perifériás érbetegség előfordulása erősen korfüggő. A populáció egészét tekintve a fejlett országokban a betegség prevalenciája 3–6%, idősebb populációban azonban az előfordulási arány a 20–30%-ot is elérheti.  Férfiak körében és egyéb kockázati tényező (diabetes mellitus, hypertonia, dohányzás) jelenlétében a perifériás érbetegség gyakoribb. Jelentős arányt képviselnek a tünetmentes betegek, akiknek az érbetegségét csak műszeres vizsgálattal lehet kimutatni.

Az utóbbi évek számos prospektív vizsgálata bizonyította, hogy a fokozott zsírakkumuláció fontos kockázati tényezője a koszorúér-betegség, a hypertonia, a cerebrovaszkuláris kórképek és a 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásának.