Stephan Braun és Bjrrn Naume cikkei

Az emlőrák áttétképződésével kapcsolatos elmélet szerint a primer daganatból leváló tumorsejtek közvetlenül vagy a nyirokutak közvetítésével a vérkeringésbe kerülnek. E sejtek kimutatása tehát jó stratégia az újonnan felfedezett szolid tumorok későbbi metasztázisainak előrejelzésében.
Általánosan elfogadott nézet, hogy a keringésben lévő tumorsejtek (CTC, circulating tumor cells) egyes szervekben (például a májban, csontokban és tüdőben) mint disszeminált metasztatikus tumorsejtek (DTC, disseminated metastatic tumor cells) másodlagosan megtelepszenek. Feltételezik, hogy e sejtek az elsődleges tumorsejt- populáció ritka tagjai. A legfrissebb expressziós vizsgálatok megkérdőjelezik ezt a modellt, amely a CTC és DTC megjelenését a primer tumorprogresszió ritka és késői eseményeinek tekinti. E kutatások egy általánosabb, génexpresszió-elemzéssel vizsgálható „áttétes fenotípus”-ra utaltak. Másrészt egyes disszeminált daganatsejtek genom- és transzkriptum-elemzése kimutatta, hogy a DTC többsége olyan sejtek, amelyekben malignitásra utaló genetikai rendellenességek észlelhetők, ezért valószínűleg a primer tumor közvetlen leszármazottai, jóllehet a genetikai változások általában nem voltak összhangban a megfelelő primer tumor domináns genotípusával. Ezek a megfigyelések egy emlőrákőssejt hipotézis mellett szólnak: az önmagát megújítani képes progenitor sejtből képződik a klinikailag észlelhető szövettöbblet túlnyomó része. Ennél fogva a daganatszövet genotípusának és fenotípusának meghatározása sokrétű információkat ad azokról a jobban differenciált sejtekről, amelyek a tumor legnagyobb részét képezik, de az őssejtek csak a sejttömeg kis hányadát alkotják, így e vizsgálatok nem nyújtanak adatokat a malignus progresszió „motorjaként” szolgáló fősejtről