Prof. dr. Kerpel-Fronius Sándor cikkei

Az eredeti gyógyszerek hatóanyagát alkalmazó ún. követő gyógyszerek két csoportját: a „generikus” és a „biohasonló” készítményeket különböztetik meg. A makromolekuláris hatóanyagokat tartalmazó eredeti biológiai és a követő, ún. biohasonló gyógyszerek esetében a hatóanyagok azonossága a mai fizikai kémiai módszerekkel nem igazolható, csak jelentős hasonlóságuk bizonyítható. Farmakodinámiás hatásaik hasonlóságának mértékét összehasonlító vizsgálatokban kell megállapítani. A generikus gyógyszerek bizonyos kivételekkel szabadon, gyógyszertári szinten cserélhetők. A biológiai gyógyszerek hatóanyagai ellen ellenanyagok termelődhetnek a szervezetben, az eredeti és a követő készítmények immunogenitása eltérő lehet, ezért egy biológiai készítménnyel elkezdett kezelést mai tudásunk szerint csak klinikai indokok alapján, orvos felügyelete mellett szabad másik, hasonló biológiai készítményre átállítani.

 A fix gyógyszerárak meghatározásának módszerei

  A 2006. évi XCVIII. törvény (ún. gyógyszer-gazdaságossági törvény)2 és a többször módosított 32/2004 (IV. 26.) ESzCsM rendelet3 a gyógyszertámogatási kiadásokat a gyógyszertámogatási kulcsok jelentős csökkentésével és az egyes gyógyszerkészítmények fix támogatási csoportokba sorolásával igyekezett mérsékelni. Ezek eredményeként, de elsősorban a támogatás mértékének csökkentése miatt az állami gyógyszer-támogatási kiadások valóban jelentősen csökkentek, ugyanakkor a betegek gyógyszerköltségei nagymértékben megemelkedtek. A 17/2007-es Kormányrendelet ebbe a rendeletsorba illeszkedik, és kiteljesíti az előző módszerek hatását gazdasági kényszerítő intézkedéseivel.
   Hazánkban a nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően két eljárást alkalmaznak: az úgynevezett hatóanyagalapú fix (HFIX) összegű támogatást, illetve a terápiás fix (TFIX) elven működő támogatást (1. táblázat). A két fixesítési módszer élesen eltér egymástól, és szakmai megítélésük is jelentősen különbözik.