H. Seidl cikkei

A máj-cirrhosisban szenvedő betegek körében 20–30%-os gyakorisággal alakul ki hepatogén diabetes. Nagy prevalenciája és komoly prognosztikai jelentősége ellenére a mindennapi klinikai gyakorlatban nem kap kellő figyelmet ennek az állapotnak időben történő felismerése és megfelelő terápiája. A gyógyszeres kezelést elsősorban a mellékhatások határozzák
meg. Különösen alkoholabúzus esetén kell szem előtt tartani a hypoglykaemia fokozott veszélyét. A májbetegek antidiabetikus kezelésében különösen jól használhatók a glinidek és a rövid hatású szulfonilureák, valamint a prandiális inzulinterápia rövid hatástartamú inzulinnal vagy inzulinanalóggal.

Krónikus májbetegségben, elsősorban primer biliáris cirrhosisban, valamint májátültetés után gyakran alakul ki osteoporosis mint a hepatikus osteopathia fő megjelenési formája. Szűrésének és profilaxisának indikációját széleskörűen kell felállítani. Már tüneteket okozó osteoporosisban, kifejezett nyelőcsővarixok esetén kerülni kell az orális biszfoszfonátok használatát. A szintén gyakori alultápláltságnak prognosztikai jelentősége van a halálozás és a szövődmények gyakorisága tekintetében. A háttérben gyakran a cirrhosis metabolikus sajátosságai és a malasszimilációs szindróma állnak. Máj-cirrhosisban fokozott kalóriabevitelre van szükség. A megnövekedett aminosav-forgalom miatt a megfelelő fehérjebevitelt (1,2–1,5 g/ttkg/nap) is biztosítani kell. Hiánytünetek esetén fontos a vitaminok vagy nyomelemek pótlása.