N. C. Schloot - A. Hübinger - W. A. Scherbaum cikkei

Anamnézis

Egy 22 éves fiatalember meglehetősen rossz általános állapotban került osztályunkra. A beteg 13 éves kora óta szenved 1-es típusú diabetes mellitusban, és 2 éve diagnosztizált hypothyreosisa miatt hormonszubsztitúciós kezelésben részesül. Az utóbbi 3 évben ismétlődő hypoglykaemiás epizódokon esett át, a legutóbbi ilyen epizód alacsony vérnyomás okozta gyengeséggel és szédüléssel társult.

Vizsgálatok

A beteg bőre sötétbarnán pigmentált, artériás vérnyomása alacsony, 80/50 Hgmm volt. A következő kóros laboratóriumi értékeket mértük – szérumkreatinin: 221 mmol/l, ureanitrogén: 52 mmol/l, nátrium: 124 mmol/l, kálium: 8,3 mmol/l, HbA1c: 9,1%. Az EKG-n magas, csúcsos T-hullámok voltak láthatók. A plazma aldoszteronszintje csökkent (

Diagnózis

Primer mellékvesekéreg-elégtelenség és prerenális akut veseelégtelenség alakult ki, melynek hátterében II-es típusú autoimmun poliglanduláris (Schmidt–Carpenter-) szindróma (APS) húzódott meg Addison-kórral, 1-es típusú diabetes mellitusszal és autoimmun thyroiditisszel.

Terápia

A beteg először fiziológiás sóoldatot kapott intravénásan, valamint naponta 435 g konyhasót p. os. Ezután hydrocortisonnal kezeltük: kezdetben intravénásan napi 100 mg-os, majd orálisan napi 40 mg-os dózist (20+10+10 mg) alkalmaztunk, 0,05 mg fludrocortisonnal és 75 mg L-tiroxinnal kiegészítve. A beteg állapota 24 órán belül jelentősen javult. A szokványos inzulinkezelést folytattuk.