T. Siegmund - W. J. Faßbender cikkei

Főbb tézisek

1. Egyes típusú diabetesben nincs egyensúlyban a csontépítés és -leépülés: az utóbbi a hangsúlyosabb. Az ebből eredő osteopeniáért vagy osteoporosisért az alapbetegség, nevezetesen az anyagcserétől függően az inzulinhiány, illetve genetikai tényezők tehetők felelőssé. Bár sikerült már azonosítani jó néhány, a fokozott csontleépülésért felelős tényezőt, jelenleg még nem állnak rendelkezésünkre olyan specifikus markerek, amelyekkel rutinszerűen felmérhető lenne az 1-es típusú diabeteshez társuló osteoporosis kockázata.
2. A jelenleg rendelkezésünkre álló vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy az osteopenia és az osteoporosis nem kísérő betegségei a 2-es típusú diabetesnek. A 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek körében nem tapasztalták a csonttömeg csökkenését. A gyakran az átlagosnál is nagyobb csonttömegük (csontsűrűségük) elsősorban a magas inzulinszint anabolikus hatásaival magyarázható.
3. Egyes típusú diabetesben nagyobb az osteoporosis kockázata, a csontsűrűség csökkent, a törési ráta pedig szignifikánsan nagyobb. Ebben a betegcsoportban feltétlenül indokolt az osteoporosis másodlagos prevenciójának alkalmazása.

Az osteoporosis az idős populációban a halálozás és a morbiditás egyik legfontosabb oka. A német egészségügyi rendszerre ez a tény jelenleg évi 2,5–3 milliárd euró költséget ró. Mindezt a WHO 1999-ben közreadott állásfoglalása is megerősíti.

Az osteoporosis a csont megbetegedése, amelyet a csonttömeg vesztése, a csontszerkezet gyengülése és ebből következően a megnövekedett törési kockázat jellemez. Ha a csonttömegveszteség meghaladja a standard deviációt (SD), a törés kockázata megkétszereződik, és négyszeresére nő a törési kockázat akkor, ha a csonttömegveszteség meghaladja a standard deviáció kétszeresét.