Michael S. Bahrke, PhD - Charles E. Yesalis, MPH, ScD cikkei

Nem minden résztvevőből lesz győztes, és azoknak, akiknek nincs elég tehetségük, a doppingszerek lehetőséget kínálnak arra, hogy az élre kerüljenek. Túl nagy hírnevet és vagyont lehet szerezni a sportbeli sikerekkel ahhoz, hogy a teljesítményfokozók használatának teljes kiküszöbölésére komolyan gondolhatnánk.

A sportolók már az ókorban is alkalmaztak teljesítménynövelő készítményeket, mint ahogy napjainkban is ezt teszik.1 A 2000-es Tour de France során ellenőrzött versenyzők 45%-ának vizeletében mutatták ki különböző teljesítménynövelők (gyógyszerek, kiegészítők) jelenlétét.2 Egyes sportolók teljesítményük növelése érdekében olyan, viszonylag egyszerű módszereket is igénybe vesznek, mint a homológ vagy az autológ transzfúzió. A kutatók akaratlanul is megkönnyíthetik a doppingvizsgálatok kijátszását azzal, hogy a „régi” hatóanyagok – pl. a tesztoszteron – bejuttatására új módszereket (géleket, tapaszokat) dolgoznak ki. Ezekkel az eljárásokkal egyenletes vérszintet lehet elérni – szemben az injekcióval, amelynek beadása után ugrásszerűen megemelkedik a hatóanyag szintje a vérben –, csökkentve ezáltal a pozitív teszteredmény kockázatát.

Versenyfutás a fogyasztás és a kimutatás között

Ahogy a gyorsan fejlődő biotechnológia és gyógyszeripar új utakat talál a betegségek leküzdésére, a sportolók és tudományos tanácsadóik annak módját is megtalálják, hogyan lehet ezeket felhasználni a teljesítmény és a külső megjelenés javítására. Lelkiismeretlen kutatók a tudományos összejöveteleken közzétett eredményeket olyan manipulációs lehetőségek felderítésére használják fel, amelyek segítségével bizonyos hatóanyagok a sportolók számára alkalmazhatóvá válnak. Néhány hónap elteltével azután hírek érkeznek arról, hogy sportolók ezekkel a vegyületekkel kísérleteznek, esetleg a hatóanyagok megjelennek az áruházak polcain is mint táplálékkiegészítők. Példa lehet erre az Angiogenix esete. Ezt a nikotinalapú gyógyszert arra a célra fejlesztették ki, hogy szívbetegeknél serkentsék vele az új erek képződését, ám a hatóanyaggal a sportolók izomgyarapodása is fokozható.4 Nem tudjuk, hogy a sportolók jelenleg milyen mértékben veszik igénybe ezt a szert, illetve a jövőben milyen mértékben élnek majd vele teljesítményük növelése érdekében. Ugyancsak említésre méltó példa különféle tudományos stratégiák alkalmazása olyan vegyületeknek a nagy állóképességet igénylő sportágakban való felhasználása céljából, amilyen például az eritropoetin (EPO).