Ann Marie Joyce, MD - David L. Burns, MD cikkei

A Clostridium difficile baktérium által okozott, antibiotikum-kezeléssel összefüggő colitis az egyik leggyakoribb nozokomiális fertőzés. A cikkben a szerzők elemzik a C. difficile colitis kialakulását elősegítő és a fertőzés megszüntetését megnehezítő tényezőket, és ajánlásokat fogalmaznak meg a vegetatív spórák kiirtására, a vastagbél baktériumflórájának helyreállítására és a bakteriális rezisztencia kialakulásának megelőzésére vonatkozóan.

Az antibiotikumot szedő, kórházban kezelt betegek között mintegy 20%-os arányban jelentkezik Clostridium difficile okozta colitis.1 Az ilyen fertőzés miatt kezelt betegek többsége javulást mutat, de körülbelül 20%-uknál a fertőzés kiújul.2 Kiújuláson azt értjük, hogy a szokásos, sikeres kezelést követő 2 hónapon belül visszatérnek a panaszok, és ismét dokumentálhatóvá válik a fertőzés. A C. difficile okozta visszatérő colitisben szenvedő betegek fertőzése újra meg újra visszatérhet, és az ilyen epizódok ismétlődésével a kórokozó kiirtása egyre nehezebbé válik.

A betegség természetrajza

A spóraképző, Gram-pozitív C. difficile bacilust 1935-ben fedezték fel újszülöttek vastagbélflórájának egyik összetevőjeként. A pseudomembranosus colitis az 1970-es években vált gyakoribbá, a széles spektrumú antibiotikumok választékának bővülésével és az empirikus antibiotikum-kezelés terjedésével párhuzamosan.3

Kezdetben a Staphylococcus aureust tartották a pseudomembranosus colitis kórokozójának, mivel a vancomycin megszüntette a fertőzést, később azonban a C. difficile által termelt toxinokat azonosították a betegség okaiként.4 A C. difficile okozta colitis epidemiológiai és kórélettani tényezőit részletesen feltárták, de a megbetegedés továbbra is endémiás a kórházban kezelt betegek között.