Dr. Kovács Lajos cikkei

Maximális konzervatív kezelés ellenére súlyosbodó, előrehaladott álla­potú, nem rosszindulatú tüdőbetegségek esetén végső megoldásként tüdőtranszplantáció szóba jön, amennyiben a beteg még rehabilitálható állapotú, és a kivizsgálás során nem igazolódik transzplantációt kizáró ok. Cikkünkben a javallatokat és ellenjavallatokat, a peri- és posztoperatív gondozást, a kimenetelt és az eddigi hazai tapasztalatokat tekintjük át.

Bevezetés

Cooper és mtsai 1983-ban végezték az első sikeres tüdőtranszplantációt Torontóban. Ugyanennek a munkacsoportnak a nevéhez fűződik az első tüdőátültetés gyermek betegen 1986-ban. Az 1990-es évektől a gyermekeken végzett tüdőátültetés világszerte bevezetésre került. A 2002-es adatok szerint közel 18 000 tüdőtranszplantációt végeztek a felnőttek körében, míg nagyjából 1200 hasonló műtétet végeztek gyermekeken. Ma a tüdőtranszplantációk kevesebb mint 5%-a történik gyermeken, melynek okai között említhetjük a potenciális recipiensek kis számát, a kevés alkalmas donorszervet és a túlélési mutatók miatti szkepticizmust. A gyermekeken végzett tüdőtranszplantációk közel 25%-ára Európában kerül sor. Az eddig elvégzett tüdőátültetések életkor szerinti megoszlását éves bontásban az 1. ábra szemlélteti. Az adatokat a Nemzetközi Szív- és Tüdőtranszplantációs Társaság (ISHLT, International Society for Heart and Lung Transplantation) tette közzé (www.ishlt.org) (1. ábra).
A Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekklinikája az Országos Cisztás Fibrózis Egyesület (OCFE) felkérését követően a 2003. évtől kezdett tájékozódni a tüdőtranszplantáció gyermekkori lehetőségeiről, majd megismerve az igen jól működő felnőttkori tüdőátültetés szervezettségét, kapcsolatokat épített ki mind a Bécsi Transzplantációs Központtal, mind a hazai Transzplantációs Bizottsággal. A szervezőmunkában, majd később a gondozás során az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet orvosai jelentős segítséget nyújtottak és nyújtanak ma is.

Bevezetés

Az első bronchoscopiát Gustav Killian végezte 1897-ben, amikor felnőtt beteg jobb főhörgőjéből idegentestet távolított el. Hazánkban Winternitz Arnold és Paunz Márk tekinthetők a beavatkozás úttörőinek, akik 1904-ben végezték az első hörgővizsgálatot egy gabonamagot aspirált négyéves kisdeden a Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekklinika elődjében, a Stefánia Szegénygyermekkórházban.

A hörgővizsgálat javallata az eljárás első évtizedeiben az idegentest-aspiráció és a gümőkóros hörgőbetörés mortalitásának csökkentése, szövődményeinek elkerülése volt; ezek terápiás vizsgálatoknak tekinthetők. Röntgen felfedezése után kezdetben bizmutporral, majd az 1920-as évektől olajos kontrasztanyaggal végeztek bronchographiát, így megjelentek a diagnosztikai bronchológiai beavatkozások. A hörgővizsgálat javallatának kiszélesedését az anesztézia fejlődése és az eszközök tökéletesítése tette lehetővé. Az első évtizedekben kloroformos narkózisban, kokainos helyi érzéstelenítéssel vagy - különösen kisgyermekek esetén - altatás nélkül végzett beavatkozásokat a XX. század közepétől a relaxációs narkózisban lélegeztető bronchoscopos technika váltotta fel, mely kisebb morbiditással járt.

Az első fiberoscopos vizsgálatot Shigeto Ikeda végezte 1967-ben, majd 1978-ban Robert Wood beszámolt a flexibilis eszköz gyermekkori alkalmazásáról.