Andrew M. Kaunitz, MD cikkei

A változókorba lépett nők körében az endometrium-biopszia, a hüvelyi ultrahangvizsgálat és a sonohysteroscopia jön szóba diagnosztikai vizsgálatként. A kezelést a beteg kórelőzménye és a terápia kockázat/haszon arányának elemzése alapján egyénre szabottan kell meghatározni.

A legtöbb szakember a perimenopausát már nem a menopausa részének tekinti, hanem a havi vérzés teljes elmaradását megelőző önálló átmeneti időszaknak tartja. Az átmeneti időszak kísérőtünetei nagyobb kihívás elé állítják a betegeket és a klinikusokat, mint a korai és késői postmenopausa.

A menstruációs vérzés mennyiségének és gyakoriságának megváltozása – amely a perimenopausa legfőbb ismertetőjele – sok nő számára nagy problémát jelent. Egy populációs vizsgálat szerint a vérzészavar a vizsgált népesség 23%-ában a menstruációs vérzés mennyiségének megváltozására korlátozódott, 28%-ban pedig mind a vérzés mennyisége, mind a vérzések gyakorisága módosult. A nők 9%-a a vérzések gyakoriságának megváltozását jelezte, 13%-uk pedig a menstruáció legalább 3 hónapos kimaradásáról számolt be.

Egy 500 változókorú asszony körében végzett kérdőíves felmérés is azt állapította meg, hogy a havi vérzés háromféle módon változhat: oligomenorrhoea és/vagy hypomenorrhoea (70%); menorrhagia, metrorrhagia és/vagy hypermenorrhoea (18%); illetve azonnali amenorrhoea (12%).