Maráz Anikó cikkei

Az áttétes világossejtes veserák terápiájának bázisgyógyszere a sunitinib. Elemzésünk célja a sunitinib hatékonyságának retrospektív értékelése volt a napi betegellátás körülményei között, a leggyakoribb mellékhatások és klinikai jellemzők függvényében. Kilencvennégy, áttétes világossejtes veserákos, sunitinibkezelésben részesülő beteg adatait értékeltük retrospektív módon a hatékonyság és a toxicitás szempontjából. Vizsgáltuk a progressziómentes túlélést (PFS) és teljes túlélést (OS) potenciálisan befolyásoló tényezőket (kor, nephrectomia, valamint a nem vaszkuláris endothelialis növekedési faktor receptorhoz (VEGFR) kapcsolt, „off-target” mellékhatások). Komplett remisszió 8 (8,5%), részleges remisszió 30 (31,9%), így objektív tumorválasz 38 (40,4%), stabil betegség 50 (53,1%) esetben alakult ki. A medián PFS 18,3 hónap (95% CI 14,45–22,14), a medián OS 27,9 hónap (95% CI 20,95–34,85) volt. Kedvezőbb volt a PFS és OS hypothyreosis (pPFS=0,005, pOS=0,043), kéz-láb szindróma (pPFS=0,006, pOS=0,008), grade ≥2 neutropenia (pPFS=0,003, pOS=0,008) és thrombocytopenia (pPFS=0,01, pOS=0,011) kialakulása esetén. A kedvező túlélési eredményekhez fontos a menedzselhető mellékhatások effektív ellátása (melyek jelentős része potenciálisan prediktív jelleggel bírhat), valamint a dózisintenzitás tartása, mely által a napi rutinellátás és a klinikai vizsgálatok alkalmával elért hatékonysági és biztonságossági eredmények összemérhetőek. Magyar Onkológia 58:167-172, 2014

Kulcsszavak: áttétes veserák, sunitinib, mellékhatás, potenciális biomarker, prediktív marker

Az everolimus előrehaladott vesesejtes carcinoma kezelésére javallt, vascularis endothelialis növekedési faktor receptor (VEGFR) tirozinkináz-gátló (TKI) kezelést követően. A vizsgálat célja metasztatikus veserákban szenvedő betegeknél egy vonalban alkalmazott VEGFR-TKI kezelés utáni everolimusterápia hatékonyságának és toxicitási profiljának multicentrikus értékelése volt. 2010. 01.–2013. 07. között hazánk 7 onkológiai intézményében 101 betegnél indult everolimusterápia retrospektív elemzése. Az induló dózis 10 mg volt naponta, 28 napos ciklusokban. Fizikális és laborvizsgálat havonta, képalkotó kontroll 3 havonta történt. A tumorválaszt RECIST 1.0, a toxicitást NCI CTCAE 3.0 szerint értékeltük. Jelenleg 26 (27%) beteg kezelése zajlik, 52 beteg (54,1%) él. A medián progressziómentes túlélés (PFS) 5,7 hónap. Részleges remisszió 6 (6%), stabil betegség 71 (74%), progresszió 19 (20%). A medián teljes túlélés (OS) 14,3 hónap. A jobb általános állapotú (ECOG 0-1) betegek PFS és OS eredménye kedvezőbb volt. A túlélést csökkentette a fellépő anémia (p=0,037), viszont javította a 12 hónapon túli PFS (p=0,001). A OS ECOG 0-1 és nem anémiás betegeknél 30,9, míg ECOG 2-3 és anémia esetén 7,7 hónap (p=0,031) volt. Dózisredukció 8 (7,9%), terápiahalasztás 12 (11,9%) esetben történt. Leggyakoribb mellékhatások: bőrkiütés, ödéma, stomatitis, pneumonitis, anémia, valamint vesefunkció-, májfunkció-, vércukor- és koleszterinszint-emelkedés. A hazai gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján az everolimus biztonsággal alkalmazható mTOR-gátló szer. A centrumok napi gyakorlata során elért PFS és OS hasonló a törzskönyvező vizsgálat megfelelő alcsoportjainak eredményeihez. Magyar Onkológia 58:4–9, 2014

Kulcsszavak: áttétes veserák, mTOR-gátló, everolimus, anémia, ECOG