A koronavírus-pandémia – bevezető
Amikor 2019 végén Kínában megjelent az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) okozta megbetegedés, jómagam kisebb esélyt adtam egy világjárvány kialakulására, hiszen a távol-keleti SARS és közel-keleti MERS koronavírus okozta betegségek nem fejlődtek a világ összes országát érintő problémává. Bevallom, tévedtem. A COVID-19 betegség 1 év alatt több mint 100 millió igazolt fertőzést okozott világszerte, és a halálos áldozatok száma közelíti a 2,5 milliót.
Mára már egyértelműen bebizonyosodott, hogy a vírus a denevérektől származik, de a WHO behatóan vizsgálja, hogy lehetett-e szerepe a vuhani víruslaboratóriumnak a kórokozó elszabadulásában. A lipidburkos RNS koronavírusok rendkívül gyorsan mutálódnak, így napjainkra már többféle mutáns törzset azonosítottak világszerte. A mutációk egy része végzetes a vírus számára, mások megkönnyítik a terjedését, esetleg változtatják, néha súlyosbítják a klinikai képet. Ez az oka annak, hogy az első kínai betegeknél észlelt leggyakoribb klinikai tünetek (láz, izom- és ízületi fájdalom, köhögés, torokfájás) később teljesen más gyakoriságot mutattak, az elsőszámú tünetek a fejfájás, a szaglás elvesztése, az orrfolyás és a gyengeség lettek. A legtöbb fertőzött enyhe vagy közepesen súlyos tünetekkel vészeli át a betegséget, és tüneti terápia mellett meggyógyul, de az idősebbeknél, krónikus megbetegedésekben szenvedőknél, cukorbetegeknél, kardiovaszkuláris és légzőszervi megbetegedések esetén, valamint daganatos betegek körében sokkal nagyobb a súlyos lefolyás valószínűsége.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
A kulcsos tartalmak megtekintéséhez orvosi regisztráció (pecsétszám) szükséges, amely ingyenes és csak 2 percet vesz igénybe.
a szerző cikkei
