Az erythema nodosum mint szisztémás megbetegedések jele

Az erythema nodosum (EN) a szubkután zsírszövet fájdalmas elváltozása, a panniculitis legelterjedtebb formája. Általában idiopathiás, kiváltó okaként leggyakrabban Streptococcus okozta pharyngitis igazolható. Tuberculosis, bakteriális vagy gombás fertőzés, sarcoidosis, gyulladásos bélbetegség vagy tumor első jele is lehet. Bizonyos gyógyszerek (fogamzásgátlók, antibiotikumok) etiológiai szerepével is számolnunk kell. Jellemzője a nyomásérzékeny, tömött tapintatú, szubkután, szimmetrikus csomók megjelenése az alsó végtag elülső felszínén. Nem fekélyesedik ki, rendszerint atrófia és heg nélkül gyógyul. Létrejöttében késői, IV. típusú hiperszenzitivitási reakciónak lehet szerepe. Szövettani igazolásához mély biopsziára van szükség. Az EN gyulladásos folyamat, amely a szubkután zsír septumait érinti, vasculitis nélkül, granuloma-képződéssel. A diagnózis felállításához az esetleges Streptococcus-fertőzés kimutatására is szükség van. Ki kell zárni a tbc-t, egyéb vizsgálatok végzését egyedileg kell mérlegelni. Az EN rendszerint magától gyógyul. Az alapbetegségtől függő beavatkozásokon kívül a tüneti kezelés is indokolt. A fájdalom nem szteroid gyulladásgátlóval csökkenthető.

Az erythema nodosum (EN) a szubkután zsírszövetet érintő panniculitis, rendszerint nyomásérzékeny vöröses csomók alakjában mutatkozik. A csomók többsége szimmetrikusan, a lábszárak elülső felszínén található. Bár a kiváltó okra általában nem derül fény, a lehetséges etiológiai tényezőket mindenképpen keresnünk kell. A kórelőzményben a legtöbbször Streptococcusfertőzés igazolható, különösen gyermekkorban. Felnőtt betegek esetében etiológiai faktorként gyakran szerepel gyógyszer kiváltotta vagy hormonális reakció, gyulladásos bélbetegség, illetve sarcoidosis. Az EN nemritkán súlyosabb, potenciálisan gyógyítható megbetegedés jele; a háttérben álló ok kezelése az EN gyógyításának legcélravezetőbb módja.