Már hat hetes, átlagosan másfél órás alváshiány is fél kilogrammos súlygyarapodást okozhat.

A fehérje az oszteoporózis vagy a csonttörések kezelésében hozhat áttörést.

Az immuno-inflammatorikus patogenezisű reumatológiai kórképekben jól ismert a jelentősen emelkedett kardiovaszkuláris mortalitás. Ez többszörö­sen összefüggő gyulladásos, lipid-, metabolikus és trombotikus folyamatok következménye, amely akcelerált ateroszklerózishoz, korai kardiovasz­kuláris öregedéshez vezet. Mindemellett az aktív alapbetegség gyakran kardiovaszkuláris manifesztáció formájában jelenik meg, szintén növelve a szív- és érrendszeri morbiditást és mortalitást. A hatásos megelőzés és kezelés szempontjából létfontosságú ezen állapotok megfelelő diagnosz­tikája, melynek szerves részét képezik a biomarkerek. Cikkünk összegzi a különböző állapotokban jelenleg és provizórikusan alkalmazható kardiovaszkuláris biomarkerek diagnosztikus és prognosztikus értékét, ráirányít­va a figyelmet a diagnosztika csapdáira is.

A funkcionális diszpepszia (FD) a felső gasztrointesztinális traktus egyik leggyakoribb, ugyanakkor gyakran aluldiagnosztizált kórképe, holott a diszpepsziás tünetek populációs előfordulása elérheti a 20%-ot is. A pa­naszok korai felismerésével, a megfelelő diagnosztikai és terápiás algo­ritmusok alkalmazásával eredményesen kezelhető ez az életminőséget jelentősen befolyásoló kórkép.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) esetében adjuváns terápiás megközelítés a légzőizmok tréningje, amely – vizsgálatokkal igazolt mó­don – növeli a légzésben részt vevő izmok erejét, javítja a terhelési tole­ranciát és kapacitást, valamint a betegek életminőségét. Ma már ismert az is, hogy a légzőizmok edzése előnyös sejtszintű változásokat idéz elő a rekeszizom és a légzéshez kapcsolódó egyéb izmok, izomrostok szerke­zetében, funkciójában.

A kardiovaszkuláris kockázat jelenlegi becslése elsősorban a klasszikus rizikótényezőkön alapuló klinikai pontszámokra támaszkodik, ezek azon­ban csak mérsékelt pontossággal képesek megkülönböztetni a magas és alacsony kockázatú egyéneket. Az utóbbi években egyre nagyobb figyel­met kapott a koszorúér-meszesedés mértékét jelző koronáriakalcium-pontszám (CACS) és a koszorúér-CT-angiográfia (CCTA). Jelen közlemény célja, hogy összefoglalja a CACS alkalmazását a lipidszintcsökkentő és a trombocitaaggregáció-gátló terápiák során, továbbá megvizsgálja an­nak lehetőségét, hogy a CCTA a plakkterhelés és a plakkfenotípus részletes jellemzésével miként járulhat hozzá az ateroszklerózis elleni kezelések hatékonyságának monitorozásához.

A krónikus kismedencei fájdalom szindróma mindkét nemnél és bármely életkorban előfordulhat, igen gyakori probléma. A kismedence területén jelentkező fájdalom rendszerint több hónapig fennáll, és ha nem fertőzés vagy egyéb szervi eltérés okozza, akkor mondható ki a diagnózis.

Az éghető cigaretták alternatívájaként megjelent e-cigaretták már jó ideje elérhetők, azonban a légzőszervi tünetekre gyakorolt hatásuk továbbra sem egyértelmű. Egy frissen publikált skót keresztmetszeti vizsgálat kutatói a nehézlégzés valószínűségét elemezték kizárólag cigarettázó vagy e-cigarettát használó, illetve sohasem dohányzók között.

Bár Hán Lí célja az e-cigaretta feltalálásával a dohányzásról való leszokás elősegítése volt, már a 2000-es évek elején megjelent az a közegészségügyi aggodalom, hogy az ellenkező hatást fogja elérni: használói dohányzókká válhatnak. Erre alapozva szoktak az e-cigarettákra „kapudrogként” hivatkozni. A longitudinális és populáció-szintű elemzések azonban ellentmondanak egymásnak. Foxon és munkatársai jelentős hiányosságokat tártak fel az e-cigarettahasználatot a dohányzás prediktoraként azonosító elemzések módszertanában.