hirdetés

A gyermekkori csontszarkóma új típusát fedezték fel

A franciaországi Institut Curie kutatói a csontszarkóma új típusát azonosították, mely főként serdülőknél és fiatal felnőtteknél alakul ki. A most felismert új forma sok tekintetben hasonlít a Ewing-szarkómához, létrejöttéért azonban attól eltérő kromoszómális eltérések felelősek.

hirdetés

A dr. Olivier Delattre által vezetett kutatócsoport ez év tavaszán hozta nyilvánosságra eredményeit a Nature Genetics című lap internetes kiadásában.

Az Institut Curie a Ewing-szarkóma kezelésének és kutatásának franciaországi központja, ahol a betegséggel kapcsolatos molekuláris diagnosztikai vizsgálatok zöme történik. Ily módon a kutatóknak módjuk nyílt arra, hogy 594 olyan gyermek genetikai állományát tanulmányozzák, akiknél Ewing-szarkóma gyanúja merült fel. A Next generation sequencing-nek (NGS) elnevezett új szekvenálási technológiával egyidejűleg nagy mennyiségű genetikai anyagot tudtak elemezni. A kutatók ennek során néhány mintában olyan mutációkat fedeztek fel, melyek nem egyeztek meg a Ewing-szarkómában eddig igazolt eltérésekkel. (A Ewing-szarkóma jellegzetessége, hogy két kromoszóma között véletlenül kicserélődik a genetikai anyag, melynek nyomán egy mutált gén jön létre, mely az EWS/FLI-1 nevű kóros fehérjét termeli. Részletesebben lásd keretes írásunkban.) Huszonnégy mintában találták meg az új mutációt: az X kromoszóma inverzióját, melynek következtében fúzió jön létre két szomszédos gén, a BCOR és a CCNB3 között. Az ugyanazon a kromoszómán elhelyezkedő két gén között csak rendkívül kis távolság van, ez az oka annak, hogy a hagyományos diagnosztikai módszerekkel eddig nem sikerült kimutatni ezt az eltérést.

A kutatók ezt követően e minták génexpressziós profilját összehasonlították a Ewing-szarkómából származó mintákéval Az új típusú szarkómában körülbelül 3000 gén esetében igazolható eltérő expresszió. „Az „új” fúzió egészen biztosan eltérő szarkómatíípust jelez, nem pedig a Ewing-tumor egyfajta variánsát − mondja dr. Olivier Delattre. „Ez az első alkalom, hogy e szekvenálási technikával új tumorentitást sikerült azonosítani − egészíti ki az előbbieket Franck Tirode, a kutatásról beszámoló közlemény társszerzője. − Egyetlen vizsgálatban 24 esetben igazoltuk e transzlokációt, ami jelentős szám.” Gaëlle Pierron, az Institut Curie szomatikus genetikai részlegének koordinátora szerint e 24 eset abszolút értékben megfelel azon esetek számának, melyek a Ewing-szarkóma ritka transzlokációinak tulajdoníthatók.

A tumormintákban immunhisztokémiai módszerekkel igazolták a fúziós protein jelenlétét, melynek alapján sikerült meghatározni a specifikus fehérjék lokalizációját. A CCNP3 protein fokozott expressziójának kimutatása − a BCOR-ral való fúziója miatt − rendkívül specifikus ezekre a tumorokra, ami egyszerű diagnosztikai tesztre nyújt módot.

„Jelenleg e tumorok esetében is hasonló kezelést alkalmazunk, mint Ewing-szarkómában. Az új adatok birtokában mód lesz olyan klinikai vizsgálatok elindítására, melyek célja specifikusabb terápiás lehetőségek megtalálása” – mondja Olivier Delattre. Ezen kívül azonosíthatók lehetnek más betegek is, akik a szarkóma most felfedezett típusában szenvednek, ezért esetükben a számukra adaptált kezelés megfelelőbb lehet. A két gén közötti fúzió kimutatása képezheti e tumortípus diagnosztikájának alapját.

A kutatók most azon dolgoznak, hogy megfejtsék a fúziós protein aktív mechanizmusát, melynek révén daganat kialakulásához vezet. Különösen arra szeretnének választ találni, hogy a szarkóma új típusa miért hasonlít annyira klinikai szempontból a Ewing-szarkómához, miközben a két daganatfajta biológiailag igencsak eltér egymástól. Az egyik lehetséges ok a specifikus intracelluláris jelutak közös aktiválódása lehet.

A mesenchymalis szövetekből kiinduló szarkómák meglehetősen heterogén csoportot képviselnek a rosszindulatú daganatokon belül, ennek megfelelően több mint 100 különböző alcsoportra oszthatók klinikai, patológiai, immunhisztokémiai és genetikai szempontból. Gyermek-, serdülő és fiatal felnőttkorban (30 éves kor alatt) az osteosarcoma és a Ewing-tumor a két leggyakoribb csontdaganat: 15 éves korban az osteosarcomák incidenciája 3,6%, a Ewing-tumorok incidenciája 3%.

Az osteosarcomák esetében eddig még nem számoltak be géntranszlokációról. Az Institut Curie kutatói 1984-ben fedezték fel a Ewing-szarkóma kialakulásáért felelős kromoszómaeltérést, melynek pontosabb jellemzésére 1992-ben került sor. Egy olyan transzlokációról van szó, mely az esetek 90 százalékában a 11-es és 22-es kromoszóma között alakul ki, melynek eredményeként egy kóros fehérje, az EWS/FLI-1 protein szintetizálódik. A fennmaradó 10 százalékban a transzlokáció a 22-es és 21-es kromoszóma között következik be, melynek következménye a kóros EWS/ERG fehérje termelődése. Ezen kívül egyéb ritkább módosulások is előfordulhatnak. A genetikai módosulások felderítése teremtette meg az alapot a Ewing-szarkóma diagnosztikai tesztjének megalkotására 1994-ben.

A kezelés korábban főként radioterápia alkalmazásából állt, de az utóbbi három évtizedben jelentősen bővültek a terápiás lehetőségek. Jelenleg a lokalizált formát főként kemoterápia és műtét kombinációjával kezelik, melyet esetenként sugárkezeléssel is kiegészítenek. Az újfajta kemoterápiák nyomán javult a Ewing-szarkóma prognózisa.

Dr. S. I.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.