A hallásromlás a kognitív képességek romlásával jár
Egy új vizsgálat adatai szerint a hallás romlásával párhuzamosan nő a kognitív funkciók romlásának kockázata.
Az Alzheimer’s & Dementia c. lapban 2019. január 29-én online megjelent tanulmányban több mint 10.000 az Egyesült Államokbeli férfi longitudinális vizsgálatát közölték, amely azt mutatta, hogy a semmilyen halláskárosodást nem szenvedettekhez képest az enyhén halláskárosodott férfiaknál 30%-kal, a közepesen halláskárosodottaknál 42%-kal, a súlyos halláskárosodást szenvedetteknél pedig 54%-kal nőtt a szubjektív kognitív funkciók romlásának kockázata.
A hallás romlása az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb, a 40 évesnél idősebb férfiak mintegy egyharmadának már károsodott a hallása. A vizsgálatot vezető Dr. Sharon G. Curhan (Brigham and Women’s Hospital/Harvard School in Boston) szerint a halláskárosodás esetén szubjektív kognitív funkcióromlás indul el, ami enyhe kognitív romláshoz, majd demenciához vezet. A kognitív funkciók romlásának korai szakaszában bevezetett kezelésektől várható némi kedvező hatás.
A Health Professionals Follow-up Study-ban (HPFS) 10.107 egészségügyben dolgozó fehér férfit követtek 8 éven keresztül, vizsgálva a szubjektív hallásromlás, a hallókészülékek használata és a szubjektív kognitív funkciók (SCF) közötti összefüggést. A kiinduláskor rögzítették a részvevők hallásának állapotát, akik saját bevallásuk szerint nem észlelték magukon kognitív funkcióik károsodását. A résztvevőknek 2012-ben és 2016-ban és 2018-ban 6 egyszerű igen-nemmel megválaszolható kérdést tartalmazó kérdőívet kellett kitölteniük. Ennek tanúsága szerint az idősebb férfiak- nem meglepő módon- nagyobb arányban számoltak be hallásromlásról.
52.752 személy/év követés után 2771 SCF romlási eseményt rögzítettek, ahol az SCF romlása 1, vagy annál magasabb pontértékű volt. A hallásukat nem vesztő személyekkel összehasonlítva enyhe hallásromlás esetén a kognitív hanyatlás odds aránya OR: 1,30 (95%CI 1,18-1,42), közepes hallásromlás esetén OR: 1,42 (95%CI 1,26-1,61), súlyos hallásromlás esetén pedig OR: 1,54 (95%CI 1,22-1,96) volt (P-trend <0,001), amennyiben a résztvevők nem használtak hallókészüléket. A súlyos halláskárosodást szenvedettek közül 623 résztvevő hallókészüléket használt, náluk a kognitív hanyatlás kockázata mérséklődött, de fennmaradt: OS 1,37 (95%CI 1,18-1,60), viszont ez nem különbözött szignifikánsan azon 196 beteg kognitív hanyatlásától, akik a súlyos halláskárosodás ellenére sem viseltek hallókészüléket (P= 0,4). A kutatók szerint ez talán azért van, mert statisztikailag nem elég erős az anyag, de ha van is különbség, az csak nagyon csekély lehet. A hallásromlás és a kognitív hanyatlás közötti kapcsolat nem függött a személy életkorától (P-interakció = 0,9), illetve depressziójától sem (P-interakció = 0,5).
Amennyiben a kutatók a rossz versus jó SCF-eket hasonlították össze, a gyenge hallásromlás esetén az OR: 2,07 (95%CI1,76-2,43), mérsékelt hallásromlás esetén OR: 2,49 (95%CI 2,04-3,04), és súlyos hallásromlás esetén OR: 4,92 (95%CI 3,61-6,71) volt, ha a résztvevők nem használtak hallókészüléket. Az összehasonlítás minden kategóriában az ép hallásúakkal történt. Amennyiben a súlyos halláskárosodást szenvedettek hallókészüléket viseltek, a rossz és a jó SCF közötti arány (OR) csak 2,92 (95%CI 2,37-3,60) volt.
Dr. Curhan kifejtette, hogy az egészségügyben dolgozóknak tudniuk kell, hogy a hallásromlással fokozódik a kognitív hanyatlás kockázata. A halláskárosodás kezelése életmódváltással, a környezethez való alkalmazkodással, hallás rehabilitációval, hallókészülékkel a károsodás korai szakaszában mindenképp kezelendő, mert ekkor még lassítható a kognitív funkciók romlása.
Bár a hallásromlás és a kognitív hanyatlás összefüggésének mechanizmusáról számos elképzelés van, de a valódi kórélettani folyamatot nem ismerjük. Halláskárosodás esetén az érintett személynek jobban kell figyelnie, nehezebb a beszédet megértenie, ezért ezekre egyre több kognitív energiát fordít, kognitív forrásait elhasználja. A folyamatos kompenzáció miatt változnak az idegi összeköttetések, megváltoznak a kognitív források. Vaszkuláris, oxidatív és gyulladásos, valamint genetikai komponensek is szerepet játszanak, a hatások az életkorral akkumulálódnak.
Dr. Pinky Agarwal (Booth Gardner Parkinson’s Care Center, Washington) a Medscape Medical News-nak adott kommentárjában elmondta, hogy a súlyosabb hallásromlás növeli a memóriazavarok és a demencia kockázatát, de az egészségügyben dolgozó fehér férfiakon végzett vizsgálat eredményeit nem lehet általánosítani. Az, hogy a hallókészülék viselése segít, de nem szignifikáns mértékben, arra utal, hogy azonos folyamatok vezetnek a hallásromláshoz és a kognitív hanyatláshoz.
Forrás:
