A leszokást követő hízás kevésbé árt, mint a dohányzás
A dohányzás abbahagyásának a kardiovaszkuláris események kockázatára gyakorolt kedvező hatását a leszokást gyakorta követő hízás alig befolyásolja, közölte egy svájci kutatócsoport.
Sok erős dohányos bevallja, főleg a hölgyek, hogy azért nem tudja és nem is akarja letenni a cigarettát, mert fél attól, hogy elhízik, és akkor kénytelen kicserélni a ruhatárát. Ez a gond nem megalapozatlan, mert sok egykori dohányos tapasztalja, panaszolja a gyors és megállíthatatlan hízást, ami miatt gyakorta ismét elkezdi a cigit szívni, és az egészségügyi ártalom tovább fokozódik.
A szakorvosok körében is voltak olyan hangok, hogy ha az egyik cigarettáról a másikra gyújtó ember, kiváltképp a cukorbeteg, abbahagyja a dohányzást, a testsúlya hirtelen megnő. Az obezitás is a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezője, cukorbaj esetén további anyagcseregondokat jelenthet, és az így belépő kockázat tényező akár ellensúlyozhatja is azt az előnyt, amit a nemdohányzástól reméltünk, vélik sokan.
Tény, hogy ezt az érvet pontos adatokkal eddig nem lehetett cáfolni, ezért nagy jelentősége van a JAMA cikkének, mely gondos vizsgálatokkal keresett választ erre a kérdésre. Carole Clair doktornő, a svájci Lausanne-i Egyetem munkatársa nemzetközi munkacsoportjával amerikaiak adatait dolgozta fel.
Amikor a II. világháború után a vezető szakorvosok érzékelték, hogy békeidőben a legtöbb haláleset a szív- és érbetegségek következménye, elindult a Framingham Heart Study. Évizedekkel később fiatal felnőttek megfigyelésével kívántak újabb adatok szerezni ezen a területen, s megszervezték a Framingham Offspring Study vizsgálatfolyamát, melybe a Framingham Study résztvevőinek gyermekeit igyekeztek bevonni, mert ezáltal többféle tanulmányra nyilt lehetőség.
A most közölt dolgozat azzal foglalkozik, hogy felnőttek szív-ér rendszeri morbiditását és mortalitását hogyan befolyásolja a dohányzás abbahagyása, illetve az esetleg azt követő testsúlynövekedés. Külön foglalkoztak azokkal, akik cukorbetegségben is szenvedtek, mivel voltak olyan föltételezések, hogy a diabéteszes betegek kiemelten érzékenyek ilyen szempontból.
A vizsgált személyeket 1984 és 2011 között vonták be a tanulmányba. Négyévenként ellenőrizve följegyezték, hogy ki az, aki még cigarettázik; ki az, aki 4 éve abbahagyta; ki az, aki már 8 esztendeje nem dohányzik; illetve kik a nemdohányosok. A cukorbetegséget eleve nyilvántartották, és azt is, hogyan alakult valamennyi vizsgált személy testsúlya.
Az amerikaiak súlya a dohányzás abbahagyásakor fél éven belül átlagosan 3–6 kg-mal növekszik. Ebben a tanulmányban a cigarettáról való lemondás első 4 éve alatt a cukorbetegek átlagosan 3,6 kg-mal lettek súlyosabbak, a diabéteszben nem szenvedők 2,7 kg-ot híztak. A 3251 vizsgálati alany megfigyelésének átlagos időtartama 25 év volt. A teljes csoportban kardiovaszkuláris esemény 631 esetben fordult elő.
A szív- és érbetegségek megjelenése életkor és nem szerinti csoportosításban a cukorbetegségben nem szenvedők körében, a dohányzókéhoz képest alacsonyabbnak bizonyult a nemdohányzók csoportjában, vagy azoknál, akik éppen most vagy már korábban abbahagyták a cigarettázást. A szív- és érbetegségek kockázati tényezőit is figyelembe vevő statisztikai értékelés szerint a dohányzókhoz képest a nemdohányzók vagy a cigarettázást abbahagyók kardiovaszkuláris kockázata 53-54%-kal csökkent, és ezt az előnyt a testsúly növekedése csak minimálisan befolyásolta.
