A ráktúlélők is lehetnek anyák
Egy friss kutatásban azt találták, hogy bár a gyermekkori rákbetegség túlélői között gyakoribb a meddőség, még így is meglehetősen jók az esélyek a fogamzásra.
A The Lancet Oncology című lapban nyilvánosságra hozott vizsgálat szerint a gyermekkorukban rákbetegségben szenvedő, majd abból gyógyult nők kétharmada esik teherbe. A cikk szerzője szerint ez az arány hasonló a rákbetegségben nem szenvedő, de más okból meddőségi terápiában részesült nők körében regisztrált arányhoz. A Dana-Faber/Boston Children’s Cancer and Blood Disorders Center, valamint a bostoni Brigham and Women’s Hospitak szakemberei a Childhood Cancer Survivor Study (CCCS) adatainak elemzése alapján jutottak a fenti következtetésre, melyben 21 egyesült államokbeli és 26 kanadai centrumban olyan betegek sorsát kísérték figyelemmel, akik 21 éves koruk előtt álltak kezelés alatt rosszindulatú daganatos betegség miatt.
A vizsgálatban azokra a nőkre összpontosítottak, akik gyermeket szerettek volna vállalni. A kutatók 3531 olyan nő adatait elemezték a CCCS adatbázisából 18 és 39 éves kor között, akik úgy nyilatkoztak, hogy életük valamely szakaszában szexuálisan aktívak voltak. A kontrollcsoportot a nők lánytestvérei alkották (n = 1366). Az adatok szerint 455 résztvevő klinikai infertilitásról számolt be, ám 64 százalékuk végül teherbe esett. Az is kiderült a vizsgálatból, hogy a túlélők és lánytestvéreik legfiatalabb (24 év alatti) alcsoportjában az infertilitás csaknem háromszor olyan gyakori volt a ráktúlélők között, mint a testvérek esetében. A harmincas éveik végén járó nők alcsoportjában ugyanakkor kevésbé markáns különbségeket észleltek. A közlemény szerzői ezt azzal magyarázzák, hogy a meddőség valószínűsége az életkor előrehaladtával minden nő esetében növekszik, így a jelenség nem korlátozódik a ráktúlélőkre.
A vizsgálat meglepő megállapítása volt, hogy bár a ráktúlélők ugyanolyan eséllyel fordulnak meddőségi specialistához problémáikkal, mint egészséges lánytestvéreik, a testvérek esetében kétszer akkora annak esélye, hogy az orvos gyógyszert ír fel a probléma orvoslására.
„Nincsenek adataink arra vonatkozóan, hogy az orvosok miért nem adnak meddőségi gyógyszereket a ráktúlélőknek, de aggodalmak merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy az egészségügyi szakemberek a ráktúlélők kárára elfogultak a gyógyszer felírásakor. Talán nem ítélik megfelelőnek a sikeres kezelés esélyét, vagy a ráktúlélők esetleg kevésbé motiváltak a gyógyszerszedésre a korábbi hosszas gyógyszeres kezelések miatt. Felmerül az is, hogy az orvosok nem szívesen bajlódnak a felismert társbetegségek megoldásával” – véli dr. Sara Barton, a vizsgálat vezetője, aki azt is hozzáteszi, hogy meglehetősen kevés adatra támaszkodhatnak azok az orvosok, akik arra vállalkoznak, hogy tanácsadást nyújtsanak a gyermekvállalást fontolgató ráktúlélőknek fogamzási esélyeire vonatkozóan. „Legjobb tudomásunk szerint mostani vizsgálatunk az első nagy kutatás, melyben klinikai definíciók alapján, számszerűleg felmértük az infertilitás kockázatát a gyermekkori rákbetegségek túlélőinél, és ebben az alcsoportban meghatároztuk a meddőségi kezelések igényét és sikerességét” – mondja a vizsgálat vezetője.
A közleményhez fűzött szerkesztőségi kommentárban Richard Anderson, az edinburgh-i MRC Centre for Reproductive Health kutatója ezzel egészíti ki a fentieket: „Barton és munkatársai arra világítanak rá, hogy a gyermekkori rák túlélőinél előforduló meddőség problémája nem korlátozódik a petefészek-elégtelenségre, ezért az onkológusoknak foglalkozniuk kell ezzel a kockázattal a diagnózis és a hosszú távú gondozás során.”
