Az aszpirin csökkenti a rekurrens vénás tromboembólia gyakoriságát
Napi 100 mg aszpirin szignifikánsan csökkenti a nagy vaszkuláris események gyakoriságát, de nincs szignifikáns hatása a rekurráló vénás tromboembólia előfordulására – ezt mutatta ki Timothy A. Brighton, a Sidney-i Egyetem munkatársa és kollégái 822 beteg vizsgálata alapján. Az eredményeket az Amerikai Szív Szövetség Los Angeles-i éves találkozóján adták elő, s ezzel egyidejűleg a New England Journal of Medicine november 4-i számában is megjelentek.
Azok a betegek, akiknek kiváltó ok nélküli vénás tromboembóliás (VTE) epizódjuk volt, gyakran az orvosi utasítás ellenére abbahagyják az antikoaguláns terápiát, mivel az kényelmetlen és a vérzés veszélyével jár. Felmerült, hogy a kis dózisú aszpirin ekkor jó alternatíva lehetne.
Az ASPIRE (Aspirin to Prevent Recurrent Venous Thromboembolism) tanulmány olyan betegeken vizsgálta napi 100 mg aszpirin hatását, akiknek kiváltó ok nélküli VTE-jük volt, és abbahagyták az antikoaguláns használatát.
A 822 felnőtt beteg 5 országból, 56 vizsgálóhelyről származott, s 2003 és 2011 között végezték rajtuk a randomizált vizsgálatot, amelynek során felük aszpirint, másik felük placebót kapott, s 4 éven át követték őket. A betegek átlagos életkora 54 év volt, és mintegy felük férfi volt. Az index esemény a páciensek 56%-a esetében proximális mélyvénás trombózis volt, 29%-uknál tüdőembólia és 14%-uknál mindkettő.
A VTE az aszpirin karon 57 betegben (14%) rekurrált, a placebo karon 73-ban (18%). Az évi gyakoriság 5%, illetve 7% volt. Ezek a különbségek nem voltak szignifikánsak (p=0,09). A betegek jellemzőire való korrekció után a VTE előfordulásának kockázati aránya még mindig nem volt szignifikáns (kockázati arány: 0,72, 95%-os konfidencia intervallum: 0,51-1,01; p=0,06).
A két összetett másodlagos végpont gyakorisága azonban szignifikánsan kisebb volt az aszpirint szedők körében, mint a placebót kapókban. Az egyik ilyen végpontot a VTE, a szívinfarktus, a stroke és a kardiovaszkuláris eredetű halál összessége alkotta, s ez 34%-kal volt kisebb az aszpirint alkalmazókban (évi 5% vs. 8% gyakoriság). A másik összetett végpont a VTE, a szívinfarktus, a stroke, a nagyobb vérzés és a bármilyen okú halál összessége volt, s ez 33%-kal volt kisebb az aszpirin karon (6% vs. 9% évi gyakoriság).
A súlyos mellékhatások tekintetében és a nagy, vagy klinikailag jelentős, nem nagy vérzések aránya nem különbözött a két csoportban.
Az eredményeket gyengíti az, hogy a betegek száma kisebb volt, mint ahogyan azt eredetileg tervezték, s mint a szerzők felhívták rá a figyelmet, az ASPIRE tanulmány adatai önmagukban nem voltak elegendők a rekurrens VTE szignifikáns csökkenésének kimutatásához.
Amikor azonban az ASPIRE adatait kombinálták a WARFASA (Warfarin and Aspirin) tanulmányéival, amelyben 402 hasonló beteg vett részt, mint az ASPIRE-ban, akkor erősen szignifikánsnak adódott a rekurráló VTE gyakoriságának csökkenése az aszpirin csoportban (32%) és a nagy vaszkuláris eseményeké is (34%), anélkül, hogy a vérzések aránya nagyobb lett volna, mint a placebo csoportban.
Mint a kutatók összefoglalták, a két tanulmány együttes adatai alátámasztják, hogy mind a rekurráló VTE, mind a nagy vaszkuláris események megelőzésére hasznos az aszpirin adása olyan betegekben, akiknek korábban kiváltó ok nélküli VTE-jük volt.
Forrás: Internal Medicine News
