Cisztás fibrózis: a terápiában nem elég egy fajta vasat megcélozni

A cisztás fibrózisban (mucoviszcidózis)a megvastagodott nyálkahártya a tüdőben kiváló táptalajul szolgálhat a légúti kórokozóknak (leginkább a Pseudomonas aeruginosa, illetve Staphylococcus aureus fajok veszélyesek). Arról is nagy mennyiségű adattal rendelkezünk, hogy a cisztás fibrózisban (CF) szenvedő betegek tüdejében vas halmozódik fel, mégis a R. C. Hunter és szerzőtársai által készített tanulmány az első, amely a vas két különböző biohasznosuló formájáról –ferri: vas(III) és ferro: vas(II)- végez méréseket.

A P. aeruginosa-biofilm keletkezéséhez optimális mennyiségű biohasznosuló vasra van szükség, általános feltételezés, hogy ez a Fe(III). A fém a biofilm stabilizálásához is szükséges, ezért több terápia a P. aeruginosa vas(III)- ellátását veszi célba.

Ugyanakkor a vas(II) szintén jelen lehet a tüdőben, és ez aláaknázhatja a vas(III)-t megcélzó kezelések eredményét. A vizsgálatban szereplő 33 amerikai és belga CF-ban szenvedő beteg köpetmintái azt mutatták, hogy a vas(II) is jelentős mennyiségben előfordul a betegek tüdejében, sőt szignifikánsan korrelál a betegség súlyosságával. Amíg a vas(II) mennyisége összefüggésbe hozható a beteg állapotával, addig a vas(III) esetén nem áll fenn ilyen összefüggés.

A szerzők tesztelték, hogy a vas(II), vas(III) vagy a kettő együttes megvonása gátolná-e legjobban a sputumban a géntranszkripciót. Laboratóriumi körülmények között vizsgálták a ferrozin (vas(II) kelátor) és conalbium (vas(III) kelátor) vasmegkötő, és ez által biofilm-képződést gátló képességét. Az eredmények azt mutatják, hogy a két anyag együttes alkalmazása mintegy 58%-al csökkentette a biofilm felhalmozódását és 28%-kal fokozta az oldódását, ami szignifikánsan jobb, mint a Fe(III) önmagában való kelációja. Az eredmények alapján a cisztás fibrózisban szenvedő páciensek esetén a vas mindkét biohasznosuló formájának együttes célba vétele hatékonyabb terápiát eredményezhetne.

 Forrás: mBio