Emlőrák túlélés és terhesség

A San Antonióban december 8–11 között megrendezett Emlőrák Szimpóziumon bemutatott nagy metaanalízis szerzői így fogalmaznak: „Ahogy egyre hatásosabb rákkezelések állnak rendelkezésre, úgy kap egyre nagyobb figyelmet a ráktúlélés kérdése. Az onkológiai gondozásban ma már alapvető célkitűzés, hogy a rákbetegség diagnózisát és kezelését követően a páciens képes legyen visszatérni normális életéhez. Reproduktív korú nők esetében ez magában foglalja a teljes értékű családtervezés lehetőségét is” – mondja dr. Matteo Lambertini, a genovai egyetem onkológus professzora.

Az anyává válás életkorának egyre későbbre tolódásával egyre gyakoribb, hogy egy nőnél még a gyermekvállalás előtt emlőrákot diagnosztizálnak. Bár az alkalmazott kezelések jelentős része sikerrel veszi fel a harcot a rákkal szemben, fennáll a hosszú távú toxikus hatások lehetősége, ami potenciálisan befolyásolhatja a fertilitást és a családtervezést is. A hormonreceptor-pozitív emlőrákok kezelésében 5–10 éven át alkalmazott adjuváns endokrin terápia alatt például ellenjavallt a terhesség.

Jelen vizsgálat szerzői szisztematikus szakirodalmi áttekintés során 39 olyan tanulmányt gyűjtöttek ki, melyekben emlőrák diagnózisa után teherbe esett nők vettek részt. Elemezték a kezelés utáni teherbe esési arányokat, a magzati és szülészeti kimeneteleket, valamint a betegségmentes és teljes túlélést. Összesen 114.573 emlőrákos nő adatait dolgozták fel.

Az átlagpopulációhoz képest az emlőrák túlélői között 60%-kal csökkent a teherbe esés valószínűsége. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy elemzésük nem tért ki specifikusan arra, hogy a nők közül hányan akartak tudatosan teherbe esni, így nem zárható ki annak a lehetősége, hogy sok nő a kezelés befejezése után nem is próbálkozott a gyermekvállalással. Más részről viszont az is lehetséges, hogy néhány esetben olyan ráktúlélő nők is teherbe estek, akik eredetileg nem terveztek gyermeket, ami fogamzóképes korú nőknél a rákkezelés utáni fogamzásgátlás fontosságára is ráirányítja a figyelmet. A szerzők becslése szerint a teherbe eséssel próbálkozó fiatal nőknek több mint fele esett teherbe.

Az adatok szerint emlőrák túlélőinél 50%-kal nagyobb az esély arra, hogy újszülöttjük kis súllyal jön a világra; a méhen belüli növekedési elmaradás rizikója 16%-kal, a koraszülésé 45%-kal, a császármetszésé 14%-kal nagyobb, mint az átlagpopulációban. Fontos azonban kiemelni, hogy a veleszületett rendellenességek, illetve a terhességi és szülési komplikációk kockázata nem emelkedett. A kis születési súly és a méhen belüli növekedési elmaradás fokozott kockázatát is kizárólag olyan nőknél figyelték meg, akik a kemoterápiát megelőzően estek teherbe.

Az emlőrák kezelése utáni várandósság nem társult az átlagosnál kedvezőtlenebb kimenetelekkel a páciens szempontjából, hiszen a gyermeket vállaló emlőrák túlélők halálozási kockázata 44%-kal, a recidíva kockázata 27%-kal volt kisebb, mint azon emlőráktúlélőké, akik nem estek teherbe. Az „egészséges anya hatás” figyelembevételét követően – ami azt jelenti, hogy nagyobb eséllyel vállalkozik gyermekre az az emlőráktúlélő, aki jól érzi magát és kedvező prognózissal néz szembe – a halálozási kockázat 46%-kal, a recidívakockázat 26%-kal kisebb, mint azoké, akik később nem estek teherbe.

Az elemzés további következtetése, hogy a terhesség biztonságosságát nem befolyásolja a BRCA-státus, a nyirokcsomó-státusz, a korábbi kemoterápiás expozíció, valamint az emlőrák diagnózisa és a fogantatás között eltelt idő sem.

A szerzők összességében úgy vélik, hogy az emlőrák utáni várandósság biztonságos, és nem befolyásolja negatívan a rákbetegség prognózisát.