Idegstimuláció a fejfájás kezelésében
Újabb kutatások szerint az idegingerlés különböző formái ígéretesnek tűnnek a terápia-rezisztens fejfájások enyhítésére.
Az orrüreg mögött elhelyezkedő idegsejtcsoport, a ganglion sphenopalatinum (SPG) cluster fejfájásban betöltött patofiziológiai szerepe már régóta ismert, már több mint 100 éve a fejfájás csökkentésének jól ismert terápiás célpontja. Az eddigi kezelési próbálkozások között kokain, alkohol, kortikoszteroidok és az alkohol injekció egyaránt szerepelt. Jelenleg a kutatók az SPG elektromos ingerlésével próbálkoznak, az ingereket egy, a betegbe ültetett távirányítható rendszer segítségével adagolják. Az egyik ilyen ígéretes vizsgálat 6 európai központban zajlik, olyan betegek bevonásával, akiknek legalább heti 4 rohamuk van.
A vizsgálatot vezető dr. Rigmor Jensen, a Koppenhágai Egyetem Glostrup Kórházának munkatársa egy Bostonban idén februárban tartott tudományos tanácskozáson elmondta, hogy ez az elektromos ingereket kibocsátó új, beültethető rendszer a fejfájás intenzitását és/vagy frekvenciáját átlagosan 73%-kal képes csökkenteni.
A vizsgálatban részt vevő betegekbe egy parányi idegingerlőt ültettek be minimálisan invazív sebészi úton, a beavatkozás után a betegek bőrén nem keletkezett szemmel látható heg. A műtétet követő 30 napban a legtöbb beteg tipikus műtéti mellékhatásként enyhe-közepes szenzoros zavarokat észlelt. Az ingerlő elektródái az SPG felett helyezkedtek el, a betegek egy kézzel irányítható vezeték nélküli kisméretű eszköz segítségével az akut rohamok idején maguk adhatták az elektromos ingereket önmaguknak. Ehhez az ingerlőeszközt az arcukra, az implantátum közelébe kellett helyezniük. A betegeket random módon valódi és álingereket kapó csoportokba sorolták.
A beültetést követő 6 hetes stabilizációs időszakot legalább 3 hetes kísérleti periódus követte. Az átlagosan 43 éves, 83%-ban férfiak alkotta 43 fős betegcsoportból 38 beteg fejezte be a kísérleti periódust (a vizsgálatból kimaradás oka néhány esetben a vezeték elmozdulása volt). A résztvevők túlnyomó többségének betegsége több mint 10 éve fennállt, és számos eredménytelen terápiás próbálkozáson esett már át, mindennapi tevékenységüket betegségük súlyosan korlátozta.
Az ingerlést követő 15. percben a kezelt csoport 55%-a, az álingerelt csoport 6%-a (p<0,0001) számolt be fájdalom csökkenésről, ami 90 percig tartott. A betegek 42%-ában a cluster rohamok frekvenciája 89%-kal csökkent.
Az egy éves utánkövetett 28 beteg 93%-a tolerálhatónak tartotta az ingerlést, és 86 %-a nem érezte az implantátumot vagy nem találta zavarónak, 61%-uk jelentős javulást érzett a korábbi fejfájásrohamokhoz képest és 79%-uk számolt be életminősége javulásáról.Jelentős hányaduk (39%) nem szorult preventiv gyógyszerszedésre, 71%-uk nagyon jónak ítélte a kezelést, 86%-uk ismét alávetné magát a beavatkozásnak, 96%-uk pedig másoknak is ajánlaná.
A szerzők szerint a beavatkozás kevésbé invazív, mint az occipitális idegingerlés (ahol az elektródákat a nyak és fej határán ültetik a bőrbe), kevesebb elektróda elmozdulással és fertőzéssel jár, de mindkét eljárás igen hasznos, és nagyon fontos a terápiás eszköztár bővülése, hisz minden beteg más, a különféle terápiákra különbözőképp reagál, fontos - és rendkívül nagy kihívás-, hogy a megfelelő beteg a megfelelő terápiát kapja.
Az occipitális idegingerlés hatását krónikus migrénben szenvedőkön tanulmányozták. Ehhez egy vékony, elektródákat tartalmazó huzalt ültettek a bőr alá, amelyhez egy kisméretű elemes impulzusgenerátort csatlakoztattak, amit szintén a bőr alá ültettek.
Ebben a prospektiv, multicentrikus, kettős vak vizsgálatban a betegeket kezelési és kontroll csoportba randomizálták 12 héten át, majd ezt követte további 40 hétig egy nyílt vizsgálati szakasz (amelyben ismert volt a résztvevők előtt, ki mikor milyen ingert kap).
A vizsgálat során a 133 beteget tartalmazó kezelt csoportban a fejfájásos napok száma szignifikánsan, 6,7 nappal csökkent (p<0,001) a migrén okozta képességcsökkenést (Migraine disability assessment,MIDAS) mutató pontszám szignifikánsan 106,7-ről 50,9 pontra csökkent ( p<0,001),
Az összesített fájdalom és distressz (Total pain and distress, PAD) pontérték is szignikánsan csökkent 66,8 pontértékről 10,3 pontra (p< 0,001), a betegek 65,4%-a jelentős fájdalomcsökkenésről számolt be, és az elégedettség arány is nagy volt. A vizsgálatot vezető David Dodick ideggyógyász professzor (Mayo Klinika, Phoenix, Arizona) bizonyítottnak látja, hogy a perifériás idegingerlés, konkrétan a nervus occipitalis stimulációja a krónikus migrén hatékony gyógymódja, és egyes betegek rendkívül jól reagálnak erre a terápiára. Az viszont továbbra sem ismert, hogyan választhatók ki az erre érzékeny betegek, vagyis kik azok, akinek valóban ez a kezelési mód segít, hiszen a beavatkozás viszonylag invazív. Mivel a beavatkozás költsége az Egyesült Államokban 50-60 ezer dollár körüli összeg, és a betegek számára nem kis megterhelést jelent, további, megfelelően randomizált és kontrollált vizsgálatokat terveznek a megfelelő betegkiválasztás ismérveinek keresésére.
Forrás: medscape
