hirdetés
hirdetés

Ígéretes új vizsgálati szer SLE-ben

A fázis III TULIP 2 vizsgálat eredményei szerint az anifrolumab teljesítette az elsődleges végpontként meghatározott betegségaktivitás-csökkenést szisztémás lupus erythematosusban (SLE).

hirdetés

Az AstraZeneca augusztus 29-én jelentette be, hogy a fázis III TULIP 2 vizsgálat eredményei szerint az anifrolumab hatóanyagú vizsgálati készítmény sikeresen teljesítette az elsődleges végpontot, és (a standard kezelés mellett) statisztikailag szignifikáns, klinikailag jelentős csökkenést okozott a betegségaktivitásban a placebóhoz képest. A betegségaktivitás csökkenését a kezelés 52. hetén a BICLA (British Isles Lupus Assessment Group based Composite Lupus Assessment) skálán mérték, amelynek az a különlegessége, hogy a betegségaktivitásnak a kiinduláshoz képest az összes szerv esetében csökkennie kell, ráadásul fellángolás nélkül. A vizsgálati eredmények azért jelentősek, mert bár az utóbbi 60 évben összesen 74 célzott terápiát vizsgáltak SLE-ben összesen egy új készítmény (belimumab) került engedélyezésre a betegség kezelésére.

 A vizsgálati hatóanyagról (anifrolumab)

Az anifrolumab humán monoklonális antitest, amely az I. típusú interferon receptorok 1 alegységéhez kötődve blokkolja az interferon-α, interferon-β és interferon-ω aktivitását. Az interferonok (rövidítve IFN) olyan fehérjék, amelyeket a különböző patogének (vírusok, baktériumok, paraziták vagy akár tumorsejtek) által megtámadott szervezet sejtjei bocsátanak ki. Az interferonok a citokinek közé tartoznak, feladatuk, hogy aktiválják az immunrendszert és a környező sejtek védekező mechanizmusait. Ezt a célt különféle módszerekkel érik el: aktiválják a természetes ölősejteket és a makrofágokat vagy a célsejtekben fokozzák az antigénprezentációt. A fertőzések bizonyos tünetei, mint a láz vagy izomfájdalom is az interferonok és más citokinek hatására jönnek létre. Több mint húsz molekula tartozik közéjük, és három csoportra osztják őket: I., II., és III. típusú interferonok. Az I. típusú interferonok az IFN-α/β receptorhoz (IFNAR) kötődnek. Emberben ide tartozik az IFN-α, IFN-β, IFN-ε, IFN-κ és IFN-ω. Ezeket a molekulákat vírusfertőzés esetén bocsátják ki a fibroblasztok és a monociták, termelődésüket az interleukin-10 nevű citokin gátolja. Az I. típusú interferonok olyan molekulákat aktiválnak, amelyek akadályozzák a vírus RNS-nek vagy DNS-ének másolását. Az IFN-α-át hepatitisz B és C vírus ellen, az IFN-β-át sclerosis multiplex esetében alkalmazzák. Általánosságban elmondható, hogy az I. és II. típusú interferonok az immunrendszer működését aktiválják és szabályozzák. Az I. és III. interferonok termelését az indítja be, amikor a sejten belüli receptorok különböző víruskomponenseket (főleg nukleinsavakat) észlelnek; ez szinte bármilyen sejttípusban megtörténhet. A II. típusú interferont az interleukin-12 aktiválja és csak bizonyos fehérvérsejtekben keletkezik. Az SLE-ben szenvedő felnőtt betegek 60-80%-ánál az interferon I. fehérjéket termelő gének fokozott expressziója mutatható ki, ami bizonyítottan korrelál a betegség aktivitásával. A vizsgálati hatóanyag az AstraZeneca MedImmune leányvállalatának fejlesztése, ez a cég döntött úgy 2015-ben, hogy a szifalimumab helyett az anifrolumab kerül majd a fázis III vizsgálatok során értékelésre.

 A TULIP 2 klinikai vizsgálatról

A TULIP (Treatment of Uncontrolled Lupus via the Interferon Pathway) vizsgálati programot a fázis III TULIP 1 (NCT02547922, itt a 2018 augusztusában nyilvánosságra hozott eredmények szerint nem sikerült elérni az elsődleges végpontot, mivel a klinikai válaszarány elmaradt az előre meghatározottól), valamint a fázis III TULIP 2 (NCT02446899) vizsgálat alkotta. Mindkét vizsgálatban a betegek a standard kezelés mellett részesültek anifrolumab vagy placebo kezelésben a vizsgálati hatóanyag hatásosságának és biztonságosságának vizsgálata érdekében. A TULIP 2 vizsgálatban 373 beteget randomizáltak 1:1 arányban négy hetente adagolt fix dózisú (300 mg) anifrolumabra vagy placebóra. Az elsődleges végpontot a BICLA skálán mérhető betegségaktivitás-csökkenés előre megadott mértékével definiálták, amelyet a vizsgálati hatóanyag alkalmazásával sikerült is elérni az 52. héten.

 A szisztémás lupus erythematosusról (SLE)

A szisztémás lupus erythematosus (SLE, systemic lupus erythematosus) egy krónikus autoimmun betegség, amely a test különböző szerveit támadhatja meg. Leggyakrabban a bőr, az ízületek, a vérképző rendszer, a vesék és a központi idegrendszer érintett. A szisztémás lupus erythematosus elnevezés a 20. század elején jelent meg. A lupus a latin farkas szóból ered, és az arcon megjelenő jellegzetes pillangószerű kiütésre utal, amely a farkasok pofáján található fehéres rajzolatra emlékeztet. Az erythematosus görögül azt jelenti "vörös", és a bőrkiütések vörös színérét jelzi. Az SLE-t világszerte ismerik, és a betegség gyakoribb az afroamerikai, hispán, ázsiai és amerikai őslakosok körében. Európában 2500 emberből kb. egyet diagnosztizálnak SLE-vel, (Magyarországon becslések szerint kb. 4-5 ezer beteg lehet) és az összes lupuszos beteg mintegy 15%-ánál 18 éves kor előtt állapítják meg a betegséget. Az SLE megjelenése ritka 5 éves kor előtt, és nem gyakori a serdülőkor előtt sem. A 18 éves életkor előtt kialakuló SLE-re az orvosok különböző elnevezéseket használnak: gyermekkori SLE, fiatalkori SLE és gyermekkorban kialakuló SLE. A fogamzóképes korban lévő (15 és 45 év közötti) nők érintettek leggyakrabban. Ebben a korosztályban az érintett nők és férfiak aránya 9:1. Az SLE a család több tagjánál is kialakulhat. A gyermekek örökölnek bizonyos - eddig ismeretlen - genetikai faktorokat a szüleiktől, amelyek hajlamossá tehetik őket az SLE kialakulására. Ilyenkor nagyobb betegség kialakulásának a valószínűsége. De a betegség még genetikai prediszpozíció esetén sem biztos, hogy kialakul, például ikreknél legfeljebb 50% az esély arra, hogy ha az egyik testvérnél jelentkezik az SLE, akkor a másiknál is. Az SLE-t nem lehet genetikai vizsgálattal vagy a születés előtt diagnosztizálni.

A betegség során fellépő autoimmun reakciók különböző szervek (ízületek, vese, bőr stb.) gyulladását okozzák. A tartós gyulladás szövetkárosodást okoz és a normális funkciók károsodhatnak, ezért az SLE kezelésének célja a gyulladás csökkentése. Számos öröklött kockázati tényező, véletlenszerű környezeti behatásokkal párosulva lehet felelős ezért a rendellenes immunreakcióért. Ismert, hogy az SLE-t különféle tényezők válthatják ki, így például a hormonális egyensúlyzavar serdülőkorban, a stressz és környezeti faktorok, úgymint a napfény, vírusfertőzések és gyógyszerek (pl. izoniazid, hidralazin, prokainamid, görcsoldó szerek).

Az SLE diagnózisa a panaszok (mint pl. fájdalom), a tünetek (mint pl. láz) valamint a vér-, és vizeletvizsgálati eredmények együttesén alapszik, miután más betegségek lehetőségét kizárták. Nem minden tünet és jel jelentkezik egyszerre, emiatt az SLE-t nehéz gyorsan megállapítani. Annak érdekében, hogy az SLE-t meg lehessen különböztetni más betegségektől, az Amerikai Reumatológiai Kollégium orvosai felállítottak egy 11 pontos diagnosztikus kritériumrendszert, amely SLE-s betegeknél gyakran előforduló tüneteket/rendellenességeket tartalmazza. A betegnél a 11 kritériumból legalább 4-nek fenn kell állnia a betegség kezdete óta eltelt időszakban az SLE hivatalos diagnózisának kimondásához. Ugyanakkor a gyakorlott orvosok akkor is fel tudják állítani a diagnózist, ha kevesebb, mint 4 kritérium van jelen. Az aktív SLE kezelésére alkalmazott terápiás lehetőségek között a következők szerepelnek: NSAID, kortikoszteroid (KS), klorokvin, hidroxiklorokvin (HCQ), azathioprin (AZA), ciklofoszfamid (CYC), leflunomid (LEF), mikofenolat-mofetil (MMF), ciklosporin-A (CsA), takrolimusz, rituximab (RTX), tocilizumab (TCZ), belimumab. A biológiai terápiás lehetőségek közül belimumabbal (Benlysta, GlaxoSmithKline) végeztek több klinikai vizsgálatot, végül 2011-ben engedélyezték alkalmazását aktív SLE-ben.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Anifrolumab Phase III Trial Meets Primary Endpoint in Systemic Lupus Erythematosus

Anifrolumab

Anifrolumab Phase III trial meets primary endpoint in systemic lupus erythematosus

Efficacy and Safety of Anifrolumab Compared to Placebo in Adult Subjects With Active Systemic Lupus Erythematosus

Safety and Efficacy of Two Doses of Anifrolumab Compared to Placebo in Adult Subjects With Active Proliferative Lupus Nephritis (TULIP-LN1)

Spotlight on anifrolumab and its potential for the treatment of moderate-to-severe systemic lupus erythematosus: evidence to date

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.