Kevés napfény, nagyobb hasnyálmirigyrák kockázat

Erre az eredményre jutottak a kutatók, akik vizsgálatukról a Journal of Steroid Biochemistry and Molecular Biology április 30-i számában megjelent közlemény szerzői azt mutatták ki, hogy ha az embereket érő - a magasságtól és a felhőtakaró vastagságától függő - ultraibolya B (UVB) sugárzás mértéke alacsony, akkor hatszorosára nő a hasnyálmirigyrák kockázata.

Mint azt a vezető szerző, dr. Cedric F. Garland (Kaliforniai Egyetem, La Jolla, USA) elmondta: „Ha valaki magasan fekvő helyen él, vagy olyan területen, ahol sokszor vastag a felhőtakaró, akkor  szervezete az év jelentős részében nem termel D-vitamint, ami a hasnyálmirigyrák megnövekedett kockázatához vezet”. „A napfény hiányának fontossága kifejezetten azt sugallja – de nem bizonyítja –, hogy a D-vitamin hiány hozzájárulhat a hasnyálmirigyrák kockázatához.”

Ugyanennek a kutatócsoportnak egy korábbi, 2010-ben publikált vizsgálata azt mutatta ki, hogy inverz kapcsolat van az UVB sugárzás mértéke és a hasnyálmirigyrák gyakorisága között, akkor is, ha számos tényezőt figyelembe vesznek.

Azóta sokat fejlődött az UVB expozíció felbecslésének módszere, és számos közlemény foglalkozott a szérum D-vitamin szint és a hasnyálmirigyrák kialakulása közötti összefüggéssel.

A jelen kutatás céljára a kutatócsoport a Rákkutatás Nemzetközi Szervezetének GLOBOCAN 2008 adatbázisát használta fel, ebből nyerték ki az életkorra standardizált hasnyálmirigyrák incidenciákat 172 országra nézve.

Az állati forrásból származó energiabevitelre és az alkoholfogyasztásra vonatkozó adatokhoz az ENSZ Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezetének adatbázisából, és a kövérség prevalenciájára, a dohányzásra (nemenként) és az egy főre eső egészségügyi költségekre vonatkozókat az Egészségügyi Világszervezet adatbázisából nyerték ki.

A NASA-tól szerzett adatok tették lehetővé, hogy felmérjék a napsugárzás és az UVB sugárzás földrajzi megoszlását, s ezt korrigálják a felhőréteg vastagsága alapján, mivel a vastag felhőtakaró nem engedi át az UVB sugárzást.

Az eredmények szerint a földre jutó kevesebb UVB sugárzás esetén nagyobb volt a hasnyálmirigyrák incidenciája; a kevés UVB sugárzású országok lakosaiban mintegy hatszor nagyobb valószínűséggel alakult ki hasnyálmirigyrák, mint a sok UVB-hez jutó országokban (p<0,0001 a nőkre és a férfiakra).

Ez az összefüggés szignifikáns maradt akkor is, ha figyelembe vették az egy főre jutó egészségügyi költségeket, a földrajzi megoszlást, és azokat a tényezőket, amelyekről ismert, hogy összefüggnek a hasnyálmirigyrákkal (diabétesz, kövérség, alkoholfogyasztás és dohányzás).

Érdekes módon az állati fehérje fogyasztása mindkét nemben pozitív kapcsolatban volt a hasnyálmirigyrákkal (férfiak: p=0,0190, nők: p=0,0156). A kutatócsoport szerint ennek több potenciális mechanizmusa lehet. Mint írják: „Az egyik lehetőség az, hogy az állati eredetű fehérje vagy zsír fogyasztása fokozza a bélben termelődő fontos peptidhormon, a kolecisztokinin termelődését, ami serkenti a fehérjebontó enzimek szintézisét”.

Dr. Garland elmondta, hogy kutatásuk azért fontos, mert a hasnyálmirigyrákot nagyon nehéz vizsgálni. Ennek egyik oka az, hogy a betegek nagyon gyorsan belehalnak a betegségbe, a másik, hogy az olyan páciensek, akik tudják, hogy legfeljebb néhány hónapjuk van hátra, ezt az időt a családjukkal akarják tölteni, nem pedig tudományos kísérletekkel. Emellett a betegség szerencsére túl ritka ahhoz, hogy kohorszvizsgálatot végezzenek, mivel a bizonyító erejű adatok nyeréséhez óriási kohorszt kellene 10–20 évig vizsgálni.

Dr. Garland beszélt arról, hogy több vizsgálat foglalkozik azzal – állatokon és emberekben –, hogy lehet-e a hasnyálmirigyrákot, amelynek 5 éves túlélése csupán 5%-os, D-vitaminnal kezelni.

Forrás: Medscape