Más formájú a kövér nők szíve, mint a kövér férfiaké

Az elhízás nemcsak alakunkat változtatja meg azzal, hogy pocakot, csípőt növeszt, hanem a szívet is átformálja. Ezt az új felismerést az Oxfordi Egyetem kutatói közölték  az év elején, a European Heart Journal című folyóiratban.

Oliver J. Rider és munkacsoportja az egyik legkorszerűbb technikát, a mágnesesrezonancia-képalkotó eljárást (MRI) használta. Azt már korábban is leírták, hogy az obezitással összefüggő kardiovaszkuláris halálozás a normális testtömegindexűekéhez (BMI) képest szignifikánsan nagyobb, de ez a növekedés a nők esetében mérhetően kisebb mértékű, mint a férfiaknál. Ez minden BMI-szinten igaz, és a kutatók azt kivánták vizsgálni, hogy ennek hátterében milyen tényezők játszanak szerepet.

Már évekkel előbb tapasztalták, hogy ez az összefüggés akkor is érvényes, ha az adatokat az életkor, a fizikai mozgás, a vérnyomás, a dohányzás vagy a szívfrekvencia figyelembevételével értékelik. Az is kiderült, hogy a nők súlytöbblete minden BMI-szinten több zsírt tartalmaz, mint a férfiaké, az erősebb nem nagyobb halálozási aránya nem az obezitás nagyobb mértékének következménye.

Ez a paradoxon fölveti azt a kérdést, hogy létezik-e olyan, nemhez kötött különbség, amely a férfiakat elhízás esetén fokozott halálozásra hajlamosítja. Elhízás esetén a balkamra-hipertrófia koncentrikus formája jobban növeli a mortalitási kockázatot, mint az excentrikus hipertrófia. Ennek alapján a férfiak kardiovaszkuláris kockázata testsúlynövekedés esetén kifejezettebben emelkedik, mint a nőké, akiknek a súlytöbblettel járó hipertrófiája nem szimmetrikus.

Az eddigi vizsgálatokból, ahol a bal kamra geometriáját regisztrálták súlytöbblet esetén, nem zárták ki azokat a betegeket, akiknek olyan, elhízással összefüggő kísérő betegségük is volt, mint a cukorbetegség vagy a magas vérnyomás. Az alkalmazott mérési technika eddig a 2D echokardiográfia volt. Ehhez a módszerhez ideális akusztikus ablakra van szükség, és ez a feltétel elhízás esetén általában nem teljesül. A kardiovaszkuláris MRI viszont hibátlan mérést tesz lehetővé elhízás esetén a bal kamra geometriájának ábrázolására.

A vizsgálati csoport 741 résztvevője közül 399-en voltak nők. A vizsgálati alanyokat kimutatható kockázati tényező nem terhelte. MRI-vel megmérték a bal kamra (LVM) tömegét, a végdiasztolés volumennek (EDV) és a bal kamra tömegének/volumenének arányát (LVM/VR). A testtömegindex növekedése szoros korrelációt mutatott a bal kamra tömegével. Ezenkívül azonban lényeges különbség volt a nők és a férfiak között. Noha a balkamra-hipertrófia ebben a tanulmányban gyakrabban jelent meg a nőknél, mint a férfiaknál, a koncentrikus hipertrófia nagyobb mértékű volt a férfiak csoportjában, mint a nők esetében. A gyengébb nem tagjain a kevert, excentrikus és koncentrikus hipertrófiát észlelték elsősorban.

Mivel a koncentrikus balkamra-hipertrófia prognózisa szignifikánsan rosszabb, mint az excentrikus változásé, ez a különbség a kutatók szerint részben megmagyarázza az elhízottak halálozásában megfigyelt nemek közti különbséget.