Orvosi eszközök okozta kórházi fertőzések

Az Infection Control and Hospital Epidemiology-ban megjelent két közlemény közül a felnőttek kórházi fertőzéseinek okát elemző azt állítja, hogy az antibiotikum-rezisztens kórházi fertőzések leginkább az orvosi eszközökből származnak, és nem a műtéti sebben keletkeznek.

A CDC és az NHSN nemzeti adatbázisokból a különféle eredetű fertőzések közül kiemelték a felnőttkori és a gyermekkori centrális vénás kanülből származó, véráramba került fertőzéseket (CLABSI), a húgyúti katéterezések fertőzéseit (CAUTI), a lélegeztetőgép okozta pneumoniákat (PVAP), és a műtéti sebek fertőzéseit (SSI). Dr. Lindsey M. Weiner-Lastinger (CDC Atlanta, Georgia, USA) és munkatársai elemzése szerint a centrális vénás kanülből származó, véráramba került fertőzések , a húgyúti katéterezések fertőzései és a lélegeztetőgép okozta pneumoniák jónéhány nappal az antibiotikumkezelést igénylő kórházi bennfekvés után jelentkeznek, és a kórházban kifejlődött antibiotikum rezisztens törzsek okozzák. A műtéti sebek fertőzései ezzel ellentétben leggyakrabban a beteg saját endogén bőrflórájából erednek, ezért kevésbé rezisztensek az antibiotikumokra. A felnőttekkel és a gyermekekkel foglalkozó két tanulmányhoz 5626, illetve 2545 egészségügyi intézmény adatait nézték át.

A leggyakoribb pathogén felnőttekben a Staphylococcus aureus (12%) és a Klebsiella nemzetség (9%) volt. Gyermekkorban szintén a Staphylococcus aureus (15%) vezette a sort, utána az Escherichia coli (12%) és a koaguláz-negatív Staphylococcusok (12%) következtek.

A kórházi fertőzések közül a centrális vénás kanülből származó, véráramba kerülő pathogének 39%-ban az általános kórházi osztályokon, és 37%-ban a koraszülött intenzív osztályokon (MICU) jelennek meg. A húgyúti katéterezések fertőzéseit okozó pathogének leggyakrabban (43,4%) a kórházi osztályokon és a gyermek intenzív osztályokon (70%) megbetegedettekből izolálhatók. A lélegeztetőgép okozta pneumoniák kórokozói pedig leggyakrabban a kórházi intenzív osztályokon (32%) és a gyermek intenzíveken (98,5%) fordulnak elő. Felnőtteknél az onkológiai osztályokon az Escherichia coli volt a leggyakoribb, centrális vénás kanülből származó, véráramba került fertőzéseket okozó patogén (16,5%), míg a nem onkológiai egységekben, pl. a kórházi intenzív osztályokon vagy a hosszú ideig ápolásra szorulóknál az E.Coli kisebb arányban (4,1 illetve 3,6%-ban) volt a fertőzések oka. Az újszülött intenzív osztályokon fekvő kisbabák véréből a Staphylococcus törzsek voltak leggyakrabban (46,1%) kimutathatók. A gyermek intenzív osztályokon a centrális vénás kanülből származó, véráramba került fertőzéseket leggyakrabban (14,8%-ban) az Enterococcus faecalis okozta, amely itt jóval nagyobb arányban volt betegség okozó, mint az újszülött intenzív osztályokon (8,8%), vagy az onkológiai részlegeken (5,2%).

A centrális vénás kanülből származó, véráramba került fertőzéseket a műtéti típustól függően különböző pathogének okozták, ilyen fertőzések felnőtteknél és gyermekeknél leggyakrabban a hasi műtétek után (54,0% és 62,8%), illetve az orthopédiai beavatkozások után (23,5%, és 13,8%) fordultak elő. Felnőtteknél és gyermekeknél a centrális vénás kanülből származó, véráramba került fertőzéseket okozó leggyakoribb patogén egyaránt a Staphylococcus aureus volt (17,5% és 17,6%), és ez okozta a legtöbb fertőzést az orthopédiai (felnőtteknél 38,6% és gyermekeknél 32,2%), valamint a szívműtétek után is (felnőtteknél 27,0%, gyermekeknél 48,7%). A hasi műtétek utáni SSI-k keletkezéséért leggyakrabban Escherichia coli-t lehetett felelőssé tenni (felnőtteknél 19,7%-ban, gyermekeknél 24,2%-ban).

A felnőtt vizsgálatban a hasi műtétek utáni sebfertőzések jelentős részben függtek a műtéti sebek zárási technikájától: ha nem történt primer zárás, akkor jóval nagyobb volt a fertőzések aránya a primeren zárt sebekéhez képest. A fertőzések szignifikánsan nagyobb számban fordultak elő a különféle orvosi eszközök (centrális katéter, urológiai katéter, támogatott lélegeztetés, stb.) használata után, mint a „sima” sebészeti beavatkozások után. Pl. az orvosi eszközök használata utáni fertőzésekben 48,4%-ban lehet methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus-t (MRSA) kimutatni, míg műtéti sebekben létrejövő fertőzések során csak 41,9%-ban. Jelentős különbséget észleltek az Enterococcus faecalis-ok vancomycin rezisztenciájában: míg az eszközök által okozott fertőzésekben 82,1%-ban, a SSI-kben 55,6%-ban volt a baktérium vancomycin-rezisztens.

Különbség volt a rezisztenciában az egyes kórházi osztályok között is: pl. a hosszú ideig szoros ápolásra szoruló felnőtteknél a Klebsiella törzsek 23,1%-a volt carbapenem rezisztens, míg a rezisztencia az átlagos kórházi esetek 7,2%-ban volt megfigyelhető.

Népegészségügyi támogatás szükséges az egészségügyi intézményekben megjelenő rezisztens törzsek visszaszorítására, leginkább a súlyos betegeknél és a hosszú kórházi bentfekvésre szoruló betegeknél.

Források:

1. Parry NM. Drug-resistant infections more likely with devices than surgery. Medscape Medical News. November 25, 2019.

2. Weiner-Lastinger LM, Abner S, Benin AL, et al. Antimicrobial-resistant pathogens associated with pediatric healthcare-associated infections: Summary of data reported to the National Healthcare Safety Network, 2015–2017. Infect Control Hosp Epidemiol. Published online November 25. 2019. DOI: https://doi.org/10.1017/ice.2019.297.

3. Weiner-Lastinger, LM, Abner, S, Edwards, JR, et al. Antimicrobial-resistant pathogens associated with adult healthcare-associated infections: Summary of data reported to the National Healthcare Safety Network, 2015–2017. Infect Control Hosp Epidemiol. Published online November 25. 2019. https://doi.org/10.1017/ice.2019.296.