Műtét utáni veszélyes időszak

A vizsgálat vezetője, dr. P.J. Devereaux (McMaster University, Canada) arra hívta fel a figyelmet, hogy bár mind a beteg, mind a hozzátartozók leginkább attól félnek, hogy a beteg meghal a műtőasztalon, csak nagyon kevés haláleset következik be a műtőben. Az utóbbi években számos olyan új technológia és fejlett orvosi eszköz került bevezetésre, amelyek biztonságosabb és kevésbé invazív beavatkozásokat tesznek lehetővé. Az igazi veszélyt a posztoperatív szakasz jelenti, ekkor mind a kórházban, mind a beteg hazabocsátása után az otthonában nagyobb figyelmet kell szentelni az ápolására, hisz a legtöbb komplikáció a műtét utáni lábadozás idején, vagy már a kórházból való távozás után következik be.

A nem szívműtétes betegek 99,3%-ánál az időnként halált okozó szövődmények a műtét után, a perioperatív szakban jelentek meg. Ezek 44,9%-át három nagy komplikáció: vérzés, szívizomkárosodás (MINS, myocardial injury after noncardiac surgery) és szepszis okozta. Az egyéb szövődmények között a dialízist igénylő akut vesekárosodás, a stroke, a vénás thromboembólia, a pangásos szívelégtelenség, az újonnan megjelent pitvarfibrilláció fordult elő leggyakrabban.

A világban minden évben 100 millió, 45 évnél idősebb ember kerül valamilyen okból nem kardiális műtétre. Az életminőség javítását illetve az élet meghosszabbítását szolgáló beavatkozások azonban komplikációkkal járhatnak, melyek egy része súlyos, sőt halálhoz vezethet. Devereaux és munkatársai a Canadian Medical Association Journal-ban 2019. július 29-én megjelentetett VISION vizsgálatba 40.037 beteget soroltak be 14 ország 28 kórházából, a résztvevők adatai közül 40.004 volt alkalmas halálozással kapcsolatos statisztikai feldolgozásra, közülük 39.651 betegnél (99,1%) álltak rendelkezésre 30 napos megfigyeléses adatok.

A műtétkor, vagy az azt követő 30 napon belül a mintegy 40.000 személyből 715 (1,8%) beteg vesztette életét. Az elhunytak elenyésző hányada, 5 beteg halt meg a műtőasztalon (az összes halálozás mindössze 0,7%-a), további 500 beteg halt meg a műtét és a kórházi elbocsájtás közötti időszakban, a lábadozás során (az összes halálozás 69,9%-a), és 210 haláleset következett be a kórházból való elbocsájtás után (az összes halálozás 29,4%-a). A halálozási arány az egyes földrajzi régiókban (földrészeken) igen különböző volt, míg az afrikai kórházakban a vizsgált időszak alatt 1489 beteg körül 96 halt meg (6,4%, 95%CI 5,3-7,8%), addig Észak-Amerikában, Európában és Ausztráliában 22.447 műtött beteg közül 253-an vesztették életüket (1,1%, 95CI 1,0-1,3%) ezen időszak alatt.

A tanulmányban vizsgált betegek mintegy fele (20.152 beteg, 50,5%) magas vérnyomásban szenvedett, egyötödük cukorbeteg volt (8332 beteg, 20,9%), közel egynegyedüknek aktív daganata volt (9832 beteg, 24,6%), és 13%-uk koronária-betegségben szenvedett. Leggyakrabban csak alacsony kockázatú, kis műtétekről volt szó (14.383 beteg, 36,0%), nagyobb általános műtét 7950 betegnél történt (19,9%), nagyobb orthopédiai beavatkozást 6982 betegen végeztek (17,5%), a többi műtét nőgyógyászati, urológiai, vaszkuláris vagy idegsebészeti beavatkozás volt. 4189 esetben (10,5%) sürgősségi, illetve vészhelyzeti beavatkozást kellett végezni. 20.760 betegen (51,9%) általános érzéstelenítésre, 9557 betegnél (23,9%) neuroaxiális érzéstelenítésre volt szükség. A betegek átlagosan 4 napot (2-8 napot) töltöttek el a kórházban.

A leggyakoribb komplikáció a súlyos vérzés volt, mely 6238 betegnél (15,6%) lépett fel, ezt követte a szívizom károsodás (MINS) (5191 beteg, 13,0%), míg a szepszis nélküli fertőzések 2171 betegben fordultak elő ( 5,4%) a szepszissel járó fertőzések pedig 1783 beteget érintettek (4,5%). A súlyos vérzések legtöbbször a nagy orthopédiai műtétek után léptek fel (2164 beteg, 31,0%), legritkábban a mellkasi műtétek után alakultak ki (119 beteg, 10,2%). A szövődmények kialakulásának ideje is eltérő volt, a súlyos vérzések a műtét utáni 0-2 napon, a szívkárosodás műtét utáni 1.napon, míg a szepszis 6 (3-11) nap múlva jelentkezett.

A súlyos szepszises betegek 30 napon belüli várható halálozása azonban ötszöröse azokénak, akiknél nem volt szeptikus szövődmény.

Dr. Barnaby Ch. Reeves (University of Bristol, UK) szerkesztőségi közleményében kiemeli, hogy a fertőzések okolhatók leginkább a halálozásért – bár a tanulmány a halál okait nem vizsgálta. A műtét a szervezet széles körű gyulladásos reakcióját indítja el, ami a különböző szerveket (vesék, szív, tüdő, stb.) támadhatja meg. Ezen kívül a stressz, a koagulációs rendszer aktiválása predisponálja az operált betegeket a súlyos komplikációkra. Nagyon kell ügyelni arra, hogy a beteg az otthonában is kövesse az orvos utasításait.

Források:

1. Reuters Health Information

2.  https://doi.org/10.1503/cmaj.190221