Szívelégtelenség diabetesben

Diabetesben gyorsabban progrediál a szívelégtelenség a preklinikai fázisból a klinikai fázisba, de a diabetes szigorú ellenőrzése nagyon hatásosan lelassítja a kimutatott szívelégtelenség progresszióját Dr. Justin Echouffo-Tcheugui (Johns Hopkins University, Baltimore, Maryland) és munkatársai a Journal of the American College of Cardiology-ban 2022. június 6-án online megjelent tanulmányuk szerint a diabetes – különösen nem jól kontrollált esetben – szoros összefüggésben van a szívelégtelenség progressziójával a szívelégtelenség preklinikai tüneteit mutató betegek körében, de a diabetes szigorú ellenőrzése nagyon hatásosan lelassítja a kimutatott szívelégtelenség progresszióját ezeknél a betegeknél.

A szerzők kiemelték, hogy az általánosan elfogadott legújabb beosztás szerint a szívelégtelenségnek két preklinikai fázisa (az A és a B) és két klinikai fázisa (C és D) van, és a figyelem egyre inkább arra irányul, hogy meg kell akadályozni a betegség preklinikai fázisokból a klinikai fázisokba való progresszióját. Az A fázisban (amikor még nincs strukturális szívelváltozás) a következőkből legalább egy kockázati faktor megtalálható: atheroszklerotikus kardiovaszkuláris betegség (koronária betegség, stroke, perifériás artériás betegség), magasvérnyomás, diabetes mellitus, obesitas, metabolikus szindróma, vagy krónikus vesebetegség. A szívelégtelenség folyamatának B-fázisában már az ultrahangon a szív strukturális elváltozásait vagy a kardiális biomarkerek: a pro-B-típusú natriuretikus peptid N-terminálisa (NT-proBNP) és/vagy a magas érzékenységű kardiális troponin T emelkedését észlelhetjük, de még nem jelentek meg a szívelégtelenség tünetei.

A kutatók az Atherosclerosis Risk in Communities (ARIC) adatait értékelve arra voltak kíváncsiak, hogy a diabetes mennyire befolyásolja a szívelégtelenség preklinikai fázisaiból a nyilvánvaló klinikai  fázisokba történő progressziót. A szívelégtelenség preklinikai fázisában lévő 4774 felnőtt beteget (átlag életkor 75 év, 58% nőbeteg, 20% afro-amerikai) vettek a vizsgálatba, 1551 az A szakaszban, 3223 beteg a B-szakaszban volt, a betegek 30%-a szenvedett diabetesben.

Figyelték a diabetes, a glikémiás kontrol és a szívelégtelenség progressziójának összefüggéseit. A vizsgálat elsődleges végpontja a valószínűleg, vagy kétségtelenül megjelent akut dekompenzációval járó szívelégtelenség, vagy a krónikus stabil szívelégtelenség kialakulása volt.

A medián 7,5 év követési idő alatt 470 szívelégtelenséget észleltek. A diabeteshez a szívelégtelenség gyorsabb progressziója társult: korábbi életkorban jelent meg, rövidebb idő telt el az események megjelenéséig, gyorsabban ment át az A fázisból a B fázisba. A B fázisban lévők diabetessel függő abszolút és relatív kockázata is szignifikánsan nőtt az A fázisban lévő diabetesekéhez képest. A B-fázisban lévő diabeteses egyéneknél legkevesebb négyszeres volt a nyilvánvaló szívelégtelenség megjelenésének kockázata az A-fázisban lévő, NEM diabetesekhez képest.

Az A és a B fázisban lévő, nem kontrollált diabeteses betegeknél (A1c 7% fölött) egyaránt magasabb volt a váratlan („incident”) szívelégtelenség kockázata. Az A fázisban lévő, de nem diabeteses személyeknél és a B fázisban lévő, nem kontrollált diabeteses személyeknél a váratlan szívelégtelenség kockázata 7,6-szoros volt. A B fázisban lévő, de kontrollált diabeteses személyeknél 4,6-szoros, az A fázisban lévő, nem kontrollált diabetes esetén 1,5-szeresen kockázat növekedést mértek.

A diabetes és a diabetes kontrolláltsági foka és a szívelégtelenség progressziójának összefüggése független volt az egyéb kardiovaszkuláris faktoroktól és a koronária-megbetegedések ellátásától. A kutatók véleménye szerint ezért a diabetes korai agresszív kezelése rendkívüli előnyökkel a szívelégtelenség folyamatának lassításában.

Tudjuk, hogy az SGLT2 gátlók és a GLP-1 agonisták csökkentik a szívelégtelenségben szenvedők kórházi ellátásának szükségességét, de nem tudjuk, hogy megváltoztatják-e a szívelégtelenség lefolyását. Korai használatuk valószínűleg csökkentheti a szívelégtelenség kialakulását, írják a szerzők.

Szerkesztőségi közleményükben Dr. Subodh Verma (University of Toronto, Ontario), Dr. Ambarish Pandley (University of Texas Southwestern Medical Center, Dallas) és Dr. Deepak Bhatt (Bringham and Women’s Hospital, Boston) kifejtették, hogy a vizsgálat ismételten alátámasztja azt a megfigyelést, hogy a diabetes (különösen a hosszú ideje fennálló, és a nem megfelelően kezelt diabetes) kulcsszerepet játszik a szívelégtelenségnek a preklinikai fázisból a klinikai fázisba történő átmenetében.

Nagyon kell figyelni a szívelégtelenség preklinikai B-fázisában lévő, vagy bármilyen kardiális strukturális elváltozással rendelkező, vagy emelkedő biomarkerekkel rendelkező betegekre. Azonosítani kell azokat a betegeket, akiknél az SGLT2 gátlók használatával leginkább csökkenthető az abszolút kockázat – mint azt számos tanulmányban láttuk.

Forrás:

Echouffo-Tcheugui Hughes S. Diabetes tied to faster progression to overt heart failure. Medscape Medical News. June 06, 2022.

Echouffo-Tcheugui JB, Ndumele CE, Zhang S, et al. Diabetes and progression of heart failure: the atherosclerosis risk in communities (ARIC) study. J Am Coll Cardiol 2022 Jun, 79(23) 22825-2293.

Verma S, Pandley A, Bhatt DL. Forecasting heart failure risk in diabetes. J Am Coll Cardiol. 2022 Jun, 79 (23) 2294–2297