Védőoltás hosszabbíthatja meg az agytumoros betegek túlélését

A World Federation of Neuro-Oncology november eleji konferenciáján San Franciscóban kutatók arról számoltak be, hogy az eredeti 16 fős betegcsoportjuk nyolc tagjánál sikerült javítani az 5 éves túlélés esélyét. A vizsgálat célja egy új immunológiai kezelés tesztelése volt az agydaganatok legmalignusabb formájának számító glioblastoma multiforme eseteiben. Az American Brain Tumor Association (ABTA) szerint a glioblastomákban különösen az jelent nagy problémát, hogy a ráksejtek gyorsan reprodukálódnak, és növekedésüket kiterjedt érhálózat segíti. Az ABTA becslése szerint a primer agydaganatok 17 százalékát teszik ki a glioblastomák, a betegség előfordulási aránya az életkor előrehaladtával emelkedik, és a férfiak gyakrabban érintettek, mint a nők.

A Cedars-Sinai vizsgálatában az ICT-107 vakcina biztonságosságát elemezték, melynek hatása azon alapul, hogy daganatsejtek jelenlétében riasztja az immunrendszert és daganat pusztulását előidéző válaszreakciót indukál. Az oltóanyag a ráksejtek fejlődésében szerepet játszó hat antigént vesz célba.

A mostani vizsgálatban a tumor hagyományos kezelése után – mely lehetőség szerint műtéti eltávolítást, majd radio- és kemoterápiát jelentett – a betegek 2 hetes intervallumokban három alkalommal kaptak a vakcinából a sugárkezelést és a kemoterápiát követően. A kongresszuson közzétett adatok szerint az eredeti betegcsoport hét tagja még jelenleg is életben van, a diagnózis felállításától számított túlélési idő 60,7 hónap és 82,7 hónap között változik. Hat beteg több mint 5 éve progressziómentes, ami azt jelenti, hogy a daganat nem újult ki, és ez idő alatt nem volt szükség további kezelésre. Négy résztvevő továbbra is betegségmentes, és megfelelő minőségben éli az életét a diagnózis felállításától számított 65,1−82,7 hónapja. Egy betegnél ugyancsak nem jelentkeztek a daganat kiújulására utaló tünetek, a beteg azonban leukaemiában meghalt.

A kutatók kiemelik, hogy vizsgálatukban 38,4 hónapos medián túlélést sikerült elérni. Azokban a tipikus esetekben, amikor a daganat eltávolítását célzó sebészeti beavatkozás után szokványos ellátás történik, a medián túlélés körülbelül 15 hónap.

Ebben a vizsgálatban a progressziómentes túlélés – azaz a kezeléstől a daganat kiújulásáig eltelt idő – 16,9 hónapnak adódott. Standard ellátás mellett a túlélés medián értékben 7 hónap körül van.

A Cedars-Sinai kutatói azt magyarázzák, hogy mind a nyolc túlélő betegük daganata legalább ötöt tartalmazott z oltóanyaggal célbavett hat antigén közül, a tumorok 75 százalékában pedig mind a hat antigén megtalálható volt. A daganatok 100 s%-ából legalább négy olyan antigén kimutatható volt, melyek összefüggésben állnak a rákos őssejtekkel, azaz olyan tumoreredetű sejtekkel, melyek segítik a daganatot abban, hogy az ellenálljon a radio- és kemoterápiának, sőt akár még regenerálódhasson is a kezelést követően.

Dr. Surasak Phuphanich, a Cochran Brain Tumor Center neuroonkológiai programjának vezetője így fogalmaz: „Megfigyeléseink arra utalnak, hogy a tumoros őssejtek által nagy mennyiségben expresszált antigéneket célzó terápiás módszerek életképes stratégiáknak bizonyulhatnak a glioblastomák terápiájában. E betegcsoportban a betegség hosszú remissziója korrelációt mutatott a tumorasszociált antigének expressziójával.”

A vakcina minden beteg egyéni igényeihez igazítható a beteg saját fehérvérsejtjeiből nyert dendritikus sejtek segítségével. A dendritikus sejt az immunrendszer egyik legmarkánsabb antigénprezentáló sejtje – olyan sejt, mely lehetővé teszi az immunrendszer számára a külső támadók felismerését. A kutatók ezeket a dendritikus sejteket laboratóriumi körülmények között tenyésztették a hat célantigén szintetikus peptidjeivel – ami alapvetően megtanította a sejteket arra, hogy ezeket az antigéneket idegen behatolóként ismerjék fel. Ezeket az új sejteket aztán ismét bejuttatták a beteg szervezetébe, ahol azok megtalálták és elpusztították a daganatsejteket.

A vizsgálat eddigi sikereit látva az ICT-107 vakcinával fázis II véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatokat kezdtek 2011-ben, több központ bevonásával.