Az Orvostovábbképző Szemle júniusi szimpóziumának kiemelt témája a mozgászervi betegségek. Az első cikkben a csípőfádalom kivizsgálásáról olvashatnak, míg a második cikkben a csontritkulás gyógyszeres kezeléséről. A harmadik cikk az izületi protézisek infekcióit, azok tereápiát és diagnosztikai újdonságait mutatja be.
A primer mellékvesekéreg-elégtelenség okai közül az autoimmun mellékvesekéreg-gyulladás a leggyakoribb. A következmény a glükokortikoidok, a mineralokortikoidok és a mellékvesében képződő androgének hiánya. Fontos, hogy gondoljunk a betegség lehetőségére és felismerjük az életveszélyes Addison-krízist, figyeljünk az azt megelőző enyhe tünetekre is. Ha felmerül a gyanú, cosyntropin stimulációs teszttel igazolhatjuk a diagnózist. A primer mellékvesekéreg-elégtelenség kezelése a glükokortikoidok és a mineralokortikoidok pótlását jelenti. Az autoimmun mellékvesekéreg gyulladáshoz sokszor egyéb autoimmun gyulladás is társul.
A GetGoal vizsgálataban az új GLP-1-mimetikum, a lixiszenatidot 2-es típusú diabéteszben szenvedő olyan betegek körében tesztelték, akiknek anyagcserehelyzete pioglitazon (± metformin) mellett nem volt jó egyensúlyban. A naponta egyszer adott lixiszenatiddal kiegészített kezelés értékelhetően javította a glikémiás kontrollt.
Hematológia Mozaik Hematológiai Mozaik 5. évfolyam 1. szám
OTSZ Online >> Hematológia Mozaik
2014-06-18
A leggyakoribb felnőttkori leukaemia-típus, a krónikus lymphocytás leukaemia (CLL) ellen elsősorban kemoterápiás szereket, mint például a klórambucil, a ciklofoszfamid, a fludarabin (és ezek kombinációi) alkalmaznak, amelyek alkalmasak az eltérések enyhítésére, de nem javítják a túlélést. A kemoterápiás protokollok (fludarabin, vagy ciklofoszfamiddal kiegészítve) kiegészítése az anti-CD20 antitestkészítménnyel, a rituximabbal magasabb válaszarányokat, hosszabb remissziós tartamot és összesített túlélést eredményezett. Ugyanakkor a 17p13.1 delécióval jellemzett betegalcsoportban igen rossz a kemo immunoterápiára adott válasz, és ezen a csoporton belül, a nem mutált immunglobulin variábilis régiót kifejező nehézlánc génnel rendelkezők még rövidebb túlélést mutatnak, mint a mutált génszakasszal rendelkezők. Ugyanakkor általánosságban elmondható, hogy a kemo-immunoterápia nem hoz teljes gyógyulást (nem kuratív), és relapszus esetén jelentősen nő a még alkalmazható kezelések toxicitása.
Sclerosis multiplex Mozaik Sclerosis multiplex Mozaik 5. évfolyam 2. szám
OTSZ Online >> Sclerosis multiplex Mozaik
2014-06-10
A sclerosis multiplex (SM) gyakori neurológiai megbetegedés a fiatal felnőttekben. Felmerült, hogy a csökkent D-vitamin-bevitel, ill. keringő 25-hydroxy-vitamin-D (25[OH]D) alacsony szintje magasabb SM rizikóval jár, illetve hogy fordított korreláció van a D-vitamin-státus és az SM aktivitás között. Több klinikai vizsgálatot is végeztek, azonban nem lehetett eldönteni, hogy az alacsony D-vitamin-szint következménye-e az SM-aktivitásnak, illetve, hogy segít-e megbecsülni a hosszú távú progressziót és rokkantságot a betegség kezdetén. Mivel a csökkent D-vitamin-szint (
A rádium-223 diklorid izotópkezelés a placebóhoz képest szignifikánsan, mellékhatások nélkül meghosszabbította a kasztráció-rezisztens és tüneteket okozó csontáttétekkel járó prosztatarákos betegek betegek túlélését és nem okoz másodlagos tumorokat.