Az American Gastroenterological Association (AGA) és a European Society
of Neurogastroenterology and Motility (ESNM) március 15–16-án
13. alkalommal rendezte meg éves világkongresszusát Washingtonban.
A konferencia főtémája az volt, hogyan változtatható meg az emberi bél
mikrobiomja az egészség fennmaradása és a betegségek gyógyítása érdekében.
A sokat kutatott és tárgyalt baktériumok mellett kiemelten foglalkoztak
a bélmikrobiomban élő bakteriofágok és gombák szerepével.

A D-vitamin-hiányt világszerte magas előfordulási gyakorisága és a mozgás­szervi egészséget érintő negatív klinikai következményei miatt közegészségügyi problémának tekintik. Ebben az irodalmi áttekintésben a szerzők a napi 2000 nemzetközi egység (NE) (50 μg) D3-vitamin pótlása melletti tudományos bizonyítékokat vitatják meg, kitekintve a vitaminpótlás biz­tonságosságára és néhány olyan kivételes esetre, amelyre az orvosoknak ajánlott különös figyelmet fordítaniuk.

Az elhízás a gyulladásos bélbetegségben (IBD) szenvedő betegeknél csökkenti az IBD kezelésre adott választ.

Egyre jobban értjük az életkorral összefüggő neurodegeneratív betegségek patofiziológiáját miközben nem rendelkezünk hatékony betegségmódosító kezelésekkel.

A szubkután guselkumabbal végzett indukciós terápia jelentős hatékonyságot mutatott a közepesen vagy súlyosan aktív fekélyes vastagbélgyulladásban (UC) szenvedő betegeknél.

A furanodienon (FDN) nevű vegyület egér modellszervezetekben a citokinek termelődésének csökkenti a vastagbélgyulladást.

Napjaink egyik leggyakrabban kutatott témája mind a gasztroenterológia, mind egyéb társszakmák területén a mikrobiom és az intesztinális barrier szerepe a szervezet egészséges homeosztázisának fenntartásában. A mikrobiom egyensúlyának megbomlásával, a barrier szerkezeti válto­zásával, sérülésével a bélfal áteresztőképessége, permeabilitása fokozódik, ami az úgynevezett „szivárgó bél szindróma” vagy „áteresztő bél szindróma” („leaky gut” szindróma) kialakulásához vezet. Jelen tudásunk szerint ezen kórállapot – a kellemetlen szubjektív tüneteken túl – számos egyéb beteg­ség kialakulásában is szerepet játszhat. Cikkünkben röviden összefoglaljuk a kórkép patológiai hátterét, következményeit, és áttekintjük a lehetséges kezelési, illetve megelőzési stratégiákat.

A mikrobiom által termelt egyik anyagcseretermék alacsony szintje utal a betegség jelenlétére.

A primer sclerotizáló cholangitis (PSC) ismeretlen etiológiájú, immun-patomechanizmusú, krónikus epeúti gyulladással járó kórkép, melynek során epeúti szűkületek és tágulatok alakulnak ki, ezek következményeivel és jellegzetes szövődményekkel. Gyakran társul idiopátiás gyulladásos bélbetegségekhez. Klinikuma a tünetekkel nem járó laboratóriumi eltéré­sektől a súlyos cholangitisig és májelégtelenségig, májzsugorig terjed. Mind a cholangiocellularis carcinoma (CCA), mind a vastagbélrák (CRC) kockázati tényezője, elkülönítése a CCA-tól rendkívül fontos, de nem mindig egyszerű. Kezelése jelenleg még nem megoldott. A progresszió és a szövődmények korai felismeréséhez szoros követés szükséges. A közelmúltban a PSC-re vonatkozó új nemzetközi szakmai ajánlások láttak napvilágot.^1,2

Az autoimmun hepatitis diagnózisa a klinikai kép, az emelkedett transzamináz, a magas gammaglobulinszintek, valamint az autoantitestek kimutatásán és a májbiopszia-hisztológia leletén alapul. A betegség kortikoszteroidokra, valamint más immunmoduláns gyógyszeres terápiára az esetek 80%-ában jól reagál. A kezelés célja a májgyulladás remissziójá­nak indukálása és fenntartása. Ezáltal megelőzhető a cirrhosisba történő progresszió, sőt a fibrosis reverziója is bekövetkezhet. A betegek élethos­szig tartó gondozást igényelnek; ha a terápiás válasz kedvező, a túlélés hasonló lehet az átlag populációéhoz.