Az áttekintő közlemény a jelenlegi ajánlások tükrében bemutatja a bé­ta-blokkolók szerepét az ischaemiás szívbetegség kezelésében. Az antiischaemiás hatásmechanizmusuk bemutatásán túl, kitér szerepükre a klinikum szempontjából fontos akut és krónikus coronaria-szindróma kezelésében.

BEVEZETÉS
A myeloma multiplex (MM ) a második leggyakoribb hematológiai malignitás, ami legtöbbször számos tünettel, csontfájdalommal, patológiás csonttöréssel, fáradtsággal, infekciókkal jár. Az elmúlt évek során, a proteaszóma-inhibitorok (PI), az immunmoduláns készítmények (IMiDek) és a monoklonális antitestek (MoAt) bevezetésével az MM akut betegségből krónikus, relapszusokkal és remissziókkal tarkított betegséggé vált, amivel a betegek jelentős része évekig él. A hosszú távú kezelés térnyerésével a betegek életminősége is előtérbe került, ami miatt szükséges, hogy a kezelőorvos ismerje és megfelelően kezelje az új gyógyszerek mellékhatásait. A szerzők az alábbiakban öt myelomás beteg ismertetésén keresztül mutatják be a nem kemoterápia alapú myelomaellenes kezelés leggyakoribb és legsúlyosabb mellékhatásait és azok kezelését.

BEVEZETÉS
A myeloma multiplex (MM ) első vonalbeli kezelésének alapját az immunmoduláns készítmények (IMiD-ek), a proteaszóma-inhibitorok (PI-k), a glükokortikoszteroidok és az alkilezőszerek kombinációja képezi, ami az autológ átültetések egyre növekvő számával együtt jelentősen megnövelte a myelomás betegek túlélését. A betegek többsége ugyanakkor végül relabál, és az így megjelenő heterogén szubklónok kezelése más támadáspontú, új hatóanyagok bevonását igényli. Az utóbbi időben négy új myeloma ellenes készítményt törzskönyveztek az Egyesült Államokban: a daratumumabot, az elotuzumabot, az ixazomibot és a panobinostatot, míg a carfilzomib törzskönyvezése annyiban módosult, hogy magasabb dózisban és korábbi vonalban is alkalmazható.

E szám Szimpózium rovatában három remek áttekintést olvashatnak hazai szaktekintélyek kiegészítéseivel, megjegy­zéseivel. Mindhárom téma interdiszciplináris érdeklődésre tarthat számot, a mindennapok praxisának alapproblémáit érintik, és nem feltétlenül tartoznak az igazi slágertémák közé. Majd látni fogják, hogy igencsak érde­mes lesz elolvasni a cikkeket, mert sokunknak ad, adhat új információt tartalmuk.

A COPD – hasonlóan a kardiovaszkuláris betegségekhez – tömegeket érintő betegség. Jelentős átfedés észlelhető: sok COPD-s betegnél szívbetegség is igazolható, és az együttes előfordulás gyakoribb, mint amit a két beteg­ségcsoport prevalenciája alapján várnánk. Ennek oka az, hogy egymást elősegítő faktorok működnek. Érdemes tehát COPD-s betegeken szívbe­tegséget keresni és szívbetegeken elvégezni a COPD-t kimutató teszteket. A kezelésben is figyelemmel kell lenni a társbetegségre.

A csecsemők akut bronchiolitiszében a porlasztott hipertóniás sóoldat csökkentheti a kórházba kerülés kockázatát, illetve megrövidítheti a kórházi tartózkodás időtartamát.

A 30 év fölötti asztmás betegeknél kétszer akkora a kezelés sikertelenségének valószínűsége, mint a fiatalabbaknál, és a sikertelenség kockázata az életkorral folyamatosan növekszik még enyhe, vagy mérsékelt stádiumú asztmában is - tárta fel egy újabb kutatás.

Az urtikária gyakori betegség, akut formája különösen gyakori. Szerencsés eset­ben az akut urtikária gyorsan elmúlik, a betegek sokszor maguktól megfejtik a tü­netek kiváltó okát. Nagyobb kihívás a krónikus spontán urtikária és az indukálható urtikáriák kezelése. A krónikus spontán urtikária gyakran évekig tart, aktív korban lévő embereket érint, és bár átmeneti állapotnak tekinthető, amíg tart, súlyosan rontja az életminőséget. Az omalizumab bevezetése nagy előrelépés a korábbi ke­zelésekre refrakter krónikus spontán urtikária kezelésében.

Az infiltrációs érzéstelenítés módjának megválasztásakor figyelembe kell venni az eljárás típusát, az anesztézia megkívánt tartamát és a szer farmakodinamikáját. A leggyakoribb érzéstelenítési mód a bőr lokális infiltrációja, amikor közvetlenül az érzéstelenítendő helyre fecskendezzük be az injekciót. A területi anesztéziához az injekciókat a kívánt terület köré adjuk be, blokkolva a terület beidegzését. Az idegblokádot főleg az ujjak és az arc érzéstelenítésére használjuk. Könnyen azo­nosítható tájékozódási pontok segítik a n. supraorbitalis, a n. supratrochlearis, a n. infraorbitalis és a n. mentalis blokádját. A kéz és a láb számos helyén blokkolhatók dorzálisan vagy palmárisan/plantárisan az ujjakat ellátó idegek.

Egy eset kapcsán első ízben számoltak be arról, hogy a cetirizin bevételét követően anafilaxiás reakció lépett fel.