Az asztma nehezebben kezelhető idős korban
A 30 év fölötti asztmás betegeknél kétszer akkora a kezelés sikertelenségének valószínűsége, mint a fiatalabbaknál, és a sikertelenség kockázata az életkorral folyamatosan növekszik még enyhe, vagy mérsékelt stádiumú asztmában is - tárta fel egy újabb kutatás.
Az asztma a légutak gyakori krónikus gyulladásos betegsége, a légutak szűkülete, a bronchospazmus zihálást, köhögést, mellkasi szorítást, nehézlégzést okoz. Az akut tünetek rendszerint rövid hatású béta-2-agonisták (short-acting beta2-adrenoceptor agonists = SABA) belégzésével, antikolinerg gyógyszerekkel, adrenerg agonistákkal, vagy kortikoszteroidok per os alkalmazásával enyhíthetők. Súlyos esetekben i.v. kortikoszteroidok, magnézium szulfát jön szóba. A rohamok elkerülésére az allergének, izgatószerek kerülése, kortikoszteroidok inhalálása, hosszú hatású beta agonisták (long-acting beta agonists = LABA), leukotrién receptor antagonisták alkalmazása javasolt. Szükség lehet oxigénre, metilxantinokra.
Az American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine-ben 2015. június 11.-én megjelent közlemény egy nagy retrospektív vizsgálat alapján megállapította, hogy az életkor emelkedésével növekszik a sikertelen asztma-kezelés kockázata, tehát az életkor egy kockázati faktornak tekintendő. Dr. Ryan M. Dunn (Denver, Colorado) és munkatársai szerint a 30 év fölötti asztmás betegeknél relatíve kétszer akkora a kezelés sikertelenségének valószínűsége, mint a fiatalabbaknál, és a sikertelenség kockázata az életkorral folyamatosan növekszik még enyhe, vagy mérsékelt stádiumú asztmában is.
Az Asthma Clinical Research Network anyagából 1200 olyan enyhe, vagy mérsékelt stádiumú, nem dohányzó asztmás beteget emeltek ki, akik az 1993 és 2003 között végrehajtott 10 vizsgálatban szerepeltek. Sikertelen kezelésről akkor beszéltek, ha az asztma fellángolása miatt szteroidokra, vagy sürgősségi felvételre szorult a beteg, vagy ha romlott a tüdők működése, többször kellett sürgősségi (rescue) beavatkozásokhoz folyamodni, illetve, ha az orvos a kezelés sikertelenségét véleményezte. Az így definiált sikertelenség a betegek 13,7%-ánál fordult elő. A 30 év fölötti betegeknél erősebben szaporodott a sikertelenségek aránya: 17,3% volt a fiatalabbak 10,3%-ához képest. Ez statisztikailag 1,82-szeres kockázatot jelent (OR: 1,82, 95%CI 1,30-2,54, p<0,001). A kezelés sikertelenségének esélye a 30 fölötti életkor előrehaladtával folyamatosan nőtt, évenként 2%-kal, vagy 5 évenként 13%-kal, illetve 10 évenként 27%-kal. A gyógyszerek tekintetében is igen jelentős a változás: az életkor a belélegzett kortikoszteroidok sikerességét is erősen rontotta: 30 fölött a fiatalabbakhoz képest 2,79-szer romlott a helyzet (OR: 2,79, 95%CI 1,40-5,58, p=0,0037), ami az évek számával szintén egyre nőtt.
Sem a beteg neme, sem testtömeg-indexe alapján nem lehetett előre jelezni a kezelések sikerességét.
A belélegzett kortikoszteroidok csökkent hatásának magyarázata valószínűleg az, hogy idősebb korban a légutak gyulladása nem azonos a fiatalkorival (talán kevesebb a Th2 által hajtott eozinofil gyulladás, ami pedig érzékenyebb lenne szteroidokra, és több a Th1-működtetett neutrofil gyulladás). „Egyre inkább ismert, hogy az asztma egy heterogén betegség, és egy speciális betegcsoport a szigorúan személyre szabott kezeléstől várhat a legtöbbet. Meg kell határozni a felnőtt betegek azon csoportját, akiket a fiatal betegektől eltérően kell kezelni”-nyilatkozta Dunn.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
