Asztmában gyakoribb az alvási apnoe
A nem megfelelően kontrollált asztma mellett az obstruktív alvási apnoe kockázata jelentősen, akár többszörösére is növekedhet. A potenciálisan súlyos alvászavarok megjelenése annál valószínűbb, minél régebben áll fenn az asztmás megbetegedés.
Már 2010-ben, a World Allergy Organization (WAO) Dubaiban tartott konferenciáján elhangzott, hogy az asztma és az obstruktív alvási apnoe (OSA) között összefüggés van. Dr. Braido (Department of Internal Medicine, University of Genoa) szerint az asztmás betegek gyakran (akár 11-20%-ban) alvászavarokról panaszkodnak, ami az asztma romlását jelezheti. Régóta ismert, hogy ha egy asztmás beteg felébred, csökken a bronchusok szűkülete, tehát a brochusok szűkületét maga az alvás idézte elő. Az alvás közbeni légút szűkületet sok egyéb tényező is fokozhatja: a hideg, a hanyattfekvő helyzet, allergia, reflux betegség (GERD) és az OSA, utóbbi kettő a leggyakoribb és legvalószínűbb ok. A nem megfelelően kontrollált asztma mellett az OSA kockázata jelentősen, akár többszörösére is növekedhet (OR:3,60, 95%CI 2,16-5,98, p=0,0001), de az obezitás és a GERD is szignifikánsan növeli az OSA esélyét (Chest) Dr. Richard Lockey, a WAO akkori elnöke (és a Division of Allergy and Immunology at James A. Haley Veterans’ Hospital in Tampa, Florida igazgatója) ugyanezen a konferencián hangsúlyozta, hogy az asztmás betegek komorbiditásait is kezelni kell.
Zárt légutak ellenében a belégzés által serkentett cholinerg mechanizmusok miatt az anticholinerg szerek hatásosak lehetnek, és valóban, az anticholinergiás tiotropium bromid hatásos a nem kontrollált asztma tüneteinek enyhítésére. Ráadásul a rinitisz is rontja az asztmát, az orrüregi gyulladás horkolással jár, a horkolás pedig szoros kapcsolatban van az alvási apnoéval. A szájüregi nitrogén-oxid (NO) magasabb az OSA-ban szenvedőknél, mint az egészségeseknél, az asztmásoknál, vagy krónikus rhinosinusitisben.
Az ismert szakértő, Dr. Michaela Teodorescu (University of Wisconsin School of Medicine and Public Health, Madison) a JAMA 2015. január 13.-i számában megjelent legújabb közleményében. is megerősíti, hogy az asztmás felnőtteknél magasabb az újonnan megjelenő obstruktív alvási apnoe kockázata. Minél régebben áll fenn az asztma, annál valószínűbb a potenciálisan súlyos alvászavarok megjelenése, a légzés többször ismétlődő leállása, majd újraindulása. A szerzők megjegyzik, hogy eddig nem történt olyan vizsgálat, ami poliszomnográfiával vizsgálta volna az asztma és az OSA összefüggéseit. A vizsgálatot a Wisconsin Sleep Cohort Study keretében végezték. 1998-tól kezdve találomra kiválasztott állami alkalmazottaknál 4 évenként poliszomnográfiás vizsgálatot végeztek, miközben információkat szereztek a vizsgált személyek asztmájáról és egyéb kovariánsokról 2013. márciusig bezárólag. Végül 547 személyről 1105 felvétel készült (211 személyről csak egy, 173 személyről kettő, 105 személyről három, 57 személyről 4, és egyetlen személyről öt).
A vizsgálatba vontak között 81-en szenvedtek asztmában, közülük 22 személynél (27%, 95%CI 17%-37%) az első négy éves periódus során OSA jelent meg, míg a 466, nem asztmás résztvevőnél csak 75 esetben észleltek OSA-t (16%, 95%CI 13%-19%). Amennyiben az összes rendelkezésre álló felvételt értékelték, akkor hasonló adatokat kaptak: az asztmások összes, 167 poliszomnográfiás felvételén 45 OSA esemény volt látható (27%, 95%CI 20%-34%), míg a nem asztmások összes, 938 felvételén csak 160 OSA esemény került feljegyzésre (17%, 95%CI 15%-19%, p =0,007). Ezek az OSA különbségek mindenképpen megjelentek, miközben az asztmás és nem asztmás résztvevők átlagos testtömege (BMI) azonos arányban változott.
A nemeket, életkort, kiindulási- és későbbi testtömeg indexet és egyéb faktorokat is figyelembe véve regressziós modellben az OSA keletkezésének relatív kockázata az asztmásoknál – a nem asztmásokhoz képes – 1,39 (95%CI 1,06-1,82) volt.
Szintén vizsgálták az OSA és a nappali álmosság kapcsolatát, mert ez utóbbi gyakran a klinikailag jelentős OSA tünete lehet. Alkatilag álmos asztmás betegek alvási apnoéja és az alkatilag álmos, de nem asztmás betegek alvási apnoéja között 2,72-szeres a relatív kockázat (95%CI 1,26-5,89). Az asztmás betegség hossza is lényegesen befolyásolta az OSA keletkezését: a hosszú asztmás előtörténet az OSA keletkezésének 1,65-szörös (95%CI 1,21-2,25), a habituális álmatagság az incidentális OSA keletkezésének 3,36-szoros (95%CI 1,49-7,56) kockázatával járt.
Az asztmás beteg alvási apnoéjának kialakulására több mechanizmus vezethet többek között ilyen a garat nyitottságának változása, a felső légutak átjárhatósága, a gyulladásos mechanizmusok.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
