A vénás thromboemboliák (akut mélyvéna-thrombosis és/vagy akut pulmonalis embolia) gyakori megbetegedések, népbetegségnek tekinthetők. E két betegség hátterében a legfontosabb rizikófaktorok a veleszületett vagy szerzett thrombophiliák. A közlemény a veleszületett és szerzett thrombophiliákat mint a VTE legfontosabb kockázati tényezőit tárgyalja.

A szerző a mindennapos gyakorlat számára igyekszik kibontani és kritikailag értelmezni az ESC-ESH és a Magyar Hypertonia Társaság által kiadott irányelvnek inkább az úgynevezett fitt kezelendőkre fókuszáló, világosnak látszó tömör, leegyszerűsített üzeneteit, ajánlásait az idős, főleg a szervezet előrehaladott öregedéséhez kapcsolódó, idült degeneratív társbetegségek által már sokkal jobban érintett 80–85 évnél idősebb hypertoniás betegek gyógyszeres vérnyomáscsökkentő kezelésére. Ennek során a problémakör képlékenységére, csapdáira, szemléleti vitáira is rávilágító szakirodalmi eredményekből is levon, bemutat következtetéseket.

Az alvászavar többnyire az idősebb korosztályt érinti, oka gyakran a túlzott gyógyszerfogyasztás. Az időskori álmatlanság nem azonos a fiatalkorival, mivel időseknél már neurodegeneratív elváltozások is észlelhetők.

A JAMA Neurology-banmegjelent tanulmány szerint jelentősen alulbecsüljük a 65 éves kor előtt megjelenő demencia gyakoriságát.

Fiatal felnőttekben egyre gyakoribb a stroke, míg a szívinfarktus gyakorisága érdekes módon nem változik.

Az agysérülést elszenvedőknél még évek múlva is jóval magasabb a demencia kockázata.

A rendszeres, kellő mennyiségű és intenzitású fizikai aktivitás – az egészséges életvezetés többi tényezőjével együtt – jelentősen hátráltatja a „civilizációs” betegségek kialakulását. A degeneratív kardiovaszkuláris és metabolikus kórfolyamatok, a kardiorespiratorikus és motorikus fittség romlásának lassítása sok minőségi életévet eredményezhet. A nagyobb fittség csaknem minden betegség kialakulásának megelőzésével és progressziójának lassításával sokéves, egészségben megélhető élettöbbletet jelent. „A testmozgás gyógyszer!”

Az utóbbi húsz évben nagy előrelépés történt a Parkinson-kór validált biomarkereinek kifejlesztésére,  felé. Amig ilyen nem áll rendelkezésünkre, a diagnózishoz lépcsőzetes megközelítést kell alkalmaznunk: a klinikai vizsgálatokat specifikus neuropszichológiai kérdőívekkel vagy fiziológiai tesztekkel egészíthetjük ki, majd képalkotó módszerrel vagy biokémiai markerrel erősíthetjük meg.

Szkizofréniában képalkotó és egyéb vizsgálatok segítségével megállapítható az intrauterin agykárosodás, melyet genetikai és környezeti ártalmak tovább súlyosbíthatnak.