Alkoholelvonás

Alkohol: mennyi a kevés, mennyi a sok?

Az alkohol méreg. Igaz, kis mértékben akár gyógyszer is lehet, de súlyos tév­hit az, hogy káros hatásai a részegséget okozó mennyiségeknél kezdődnek. Egy átlagos testsúlyú, egészséges felnőtt leg­feljebb heti 14–21 egység (férfiak), illetve heti 10–14 egység (nem terhes nők) al­koholt fogyaszthat az egészségkároso­dás súlyos veszélye nélkül. (Egy egység 10 g tiszta alkoholt, azaz kb. 2 dl sört, 1 dl bort vagy 2,5–3 cent röviditalt jelent.) Az e határt tartósan meghaladó alko­holfogyasztás számos betegség veszélyét hordozza magában, a szájüregi dagana­toktól a máj kezdetben visszafordítható, majd visszafordíthatatlan károsodásáig. Figyelem: az alkohol rövid idő alatt hoz­zászokást és függőséget okoz, ugyan­úgy, mint az illegális drogok!

Az alkohol is, de az alkohol hiánya is okozhat alvászavart. 
Az alkoholelvonás velejárói az álmatlanság és a lidércnyomásos álmok

Elvonási tünetek

Az alkoholfüggőség azt jelenti, hogy a hetekig, hónapokig vagy évekig tartó mindennapos alkoholfogyasztás tar­tósan megváltoztatja az agyműkö­dést, és az illető úgy érzi, nem tud ivás nélkül élni. Ha nem iszik, betegnek érzi magát, elvonási tünetektől szen­ved. Az utolsó pohár letétele után 6–24 órán belül jelennek meg ezek a tüne­tek: kézremegés, verejtékezés, szapora szívverés, szorongás, ingerlékenység, fáradtság, álmatlanság, étvágytalan­ság, hányinger vagy hányás. Súlyo­sabb esetben látási, hallási vagy tapin­tási hallucinációk, valamint görcsök alakulnak ki. A legsúlyosabb alkohol­megvonásos állapot, az ún. delirium tremens tudatzavarral, izgatottsággal, hallucinációkkal, lidércnyomásos fé­lelmekkel és álmokkal jár, szakszerű kezelés nélkül az életet is veszélyezteti.

Megtisztulás az alkoholtól: otthon vagy kórházban?

Az alkoholelvonás tünetei szerencsé­re nemcsak magával az alkohollal csil­lapíthatók, hanem gyógyszerekkel is. Leginkább a benzodiazepin csoport­ba tartozó nyugtatók (pl. diazepam, alprazolam, clonazepam) használa­tosak, ezek mérséklik a remegést, ja­vítják a nappali közérzetet és az al­vást. A nyugtatót olykor görcsgátlóval is kiegészítik. A kezelést pszichiáter, addiktológus vagy háziorvos írhat­ja elő, szükség esetén ő változtathat a gyógyszeren vagy az adagolásán, és figyelemmel kell kísérnie az elvonási tüneteket, így pl. a kritikus időszak­ban naponta mérnie kell a pulzusszá­mot és a vérnyomást. A légzésbénu­lás veszélye miatt a nyugtatók a beteg szervezetében alkohollal nem talál­kozhatnak! Az otthoni elvonás fontos feltétele, hogy a betegnek legyen olyan felnőtt lakótársa, aki képes és hajlan­dó ellenőrizni az absztinenciát, az elő­írásoknak megfelelő gyógyszerszedést, idejében észlelni az állapotrosszabbo­dást. Az egyedül élő, a súlyosan alko­holfüggő, az aktuálisan vagy a korábbi elvonási kísérletek alkalmával súlyos tünetektől szenvedő betegeket kórház­ban kell kezelni.

További kezelés

Az akut elvonási tünetek 1 hét alatt ál­talában lecsengenek, ha addig a beteg betartja a szigorú absztinenciát. Az al­koholbetegséget kiváltó okok azonban ezzel még nem múlnak el. Az elvonást segítő gyógyszerek fokozatosan elhagy­hatók, a hangsúly az okok felderítésé­re, a rossz beidegződések megváltozta­tására tevődik át. Olyan gyógyszerek biztosíthatják a tartós alkoholmentes­séget, amelyek alkoholfogyasztáskor rosszullétet okoznak, illetve csökkentik a kellemes hatást vagy az alkohol utá­ni vágyat. Lényegesen javítja a végleges gyógyulás esélyét, ha a beteg – önsegí­tő csoport (pl. Névtelen Alkoholisták), pszichiáter vagy addiktológus közremű­ködésével – olyan hosszú távú kezelési programba iratkozik be, ahol csoportte­rápiával és egyéni tanácsadással segítik abban, hogy elkerülje a visszaesést.